Egy érdekes beszélgetés egy diák és egy tanító között:

Professzor: Te keresztény vagy, ugye, fiam?

Diák: Igen, uram.

Professzor: Tehát, hiszel Istenben?

Diák: Természetesen, uram.

Professzor: Isten jó?

Diák: Természetesen.

Professzor: Isten mindenható?

Diák: Igen.

Professzor: A bátyám rákban halt meg, annak ellenére, hogy imádkozott Istenhez, hogy gyógyítsa meg. Legtöbbünk törekedne arra, hogy segítsen másokon, akik betegek. De Isten nem tette. Hogy is van ez, akkor Isten jó? Hmm?

(A diák hallgat.)

Professzor: Nem tud választ adni, ugye? Kezdjük elölről, fiatalember. Jó-e Isten?

Diák: Igen.

Professzor: Jó-e a Sátán?

Diák: Nem.

Professzor: Honnan származik a Sátán?

Diák: Istentől...

Professzor: Így van. Mondd meg nekem, fiam, van-e bűn ebben a világban?

Diák: Igen.

Professzor: A bűn mindenhol jelen van, nem? És Isten teremtett mindent. Igaz?

Diák: Igen.

Professzor: Tehát ki teremtette a bűnt?

(A diák nem válaszol.)

Professzor: Vannak-e betegségek? Erkölcstelenség? Gyűlölet? Csúnyaság? Mindezen szörnyű dolgok léteznek ebben a világban, ugye?

Diák: Igen, uram.

Professzor: Tehát, ki teremtette mindezeket?

(A diák nem tudott válaszolni.)

Professzor: A tudomány állítása szerint 5 érzékszervünk van, amivel megfigyeljük a dolgokat magunk körül. Mondd meg nekem, fiam, te már láttad valaha Istent?

Diák: Nem, uram.

Professzor: Mondd meg nekünk, hallottad már valaha Istent?

Diák: Nem, uram.

Professzor: Érezted már valaha Istent, szagoltad már az Istened illatát? Érintetted már meg Istent?

Diák: Nem, uram. Attól tartok, nem.

Professzor: És mégis hiszel benne?

Diák: Igen.

Professzor: A tapasztalati, igazolható, bemutatható bizonyítékok alapján a tudomány kijelenti, hogy Isten nem létezik. Mit mondasz, fiam?

Diák: Semmit. Nekem csak a hitem van.

Professzor: Igen, a hit. És ez a problémája a tudománynak.

Diák: Professzor, létezik-e a hő?

Professzor: Igen.

Diák: És létezik-e a hideg?

Professzor: Igen.

Diák: Nem, uram. Nem létezik.

(Az előadáson mindenki csendben lett.)

Diák: Uram, lehet sok hőnk, még több hőt termelhetünk. Túlhevíthetünk dolgokat, lehet mega hőnk, lehet fehér hőnk, kevés hőnk, vagy semennyi hőnk. Kemencékben csinálhatunk 1000 fokot vagy akár csinálhatunk 10 ezer fokot is. De nem lesz semmink, amit hidegnek hívunk. Nem tudunk lemenni -273,15 °C alá. Nem létezik olyan, hogy hideg. A hideg szót használjuk, hogy leírja a hő nélküli állapotot. Nem tudjuk mérni a hideget. A hő energia. A hideg nem az ellentéte a hőnek, uram, hanem a hiánya.

(Néma csönd az előadóterem.)

Diák: És mi van a sötétséggel, Professzor? Létezik-e a sötétség?

Professzor: Igen. Hogyan beszélhetnénk az éjszakáról, ha nem lenne sötétség?

Diák: Ismét téved, uram. A sötétség valaminek a hiányát jelenti. Lehet kis fényünk, normális fényünk, nagy fény, villogó fény. De ha nincs állandó fény, akkor nincs semmi, és ezt hívjuk sötétségnek, nem igaz? Az igazság az, hogy nem létezik sötétség. Ha létezne, akkor jó lenne tudni, hogy a sötétség lehet-e sötétebb, nemde?

Professzor: Mire akarsz kilyukadni, fiatalember?

Diák: Uram, azt akarom ezzel mondani, hogy a filozófiai eszmefuttatása hibás.

Professzor: Hibás? Meg tudod magyarázni, hogy miért?

Diák: Uram, ön a kettősségek talaján mozog. Azzal érvel, hogy van az élet, utána pedig a halál, van egy jó Isten és egy rossz Isten. Ön végesnek látja Isten fogalmát, olyan dolognak látja Istent, amit tudunk mérni, tapintani. Uram, a tudomány még azt sem tudja megmagyarázni, hogy mi a gondolat. Ha a halált az élet ellentéteként vizsgáljuk, akkor tudatlanok vagyunk arra a tényre, hogy a halál nem létezhet különálló dologként.

A halál nem az élet ellentéte: csak annak hiánya. Most mondja meg nekem, professzor: azt tanítja a diákjainak, hogy majmoktól származnak?

Professzor: A természetes evolúciós folyamatra hivatkozva, igen.

Diák: Látta-e már valaha az evolúciót a saját szemével, uram?

(A professzor megcsóválta a fejét mosolyogva.)

Diák: Eddig még senki sem figyelte meg az evolúciós folyamatot a munkahelyén és még csak nem is bizonyította, hogy ez a folyamat egy folyamatos törekvés. Ön nem is a saját véleményét tanítja, uram? Akkor ön nem is tudós, hanem prédikátor?

Diák: Van-e valaki az osztályban, aki látta már valaha a professzor agyát?

(Az osztály nevetésben tört ki.)

Diák: Van-e itt valaki, aki hallotta már a Professzor agyát, érezte, megérintette azt, vagy érezte az illatát? Úgy tűnik, senki sem. Így a megállapított szabályok, tapasztalatok, kimutatható bizonyítékok alapján a tudomány kijelenti, hogy önnek nincs agya, uram. Minden tiszteletem az öné, uram, de hogyan adjunk hitelességet az ön előadásának?

(A teremben némaság volt.)

Professzor: Azt hiszem a hitük kell, hogy irányítsa őket, fiam.

Diák: Erről van szó, uram ... Pontosan! A kapcsolat Ember és Isten között a HIT. Ez az, ami életben és mozgásban tartja a dolgokat.


Mellesleg.. ez a diák nem más, mint maga Einstein volt.