Lara blogja

2017\09\23

anti

i felt pretty special for a moment there, maybe that's why it's harder. 

see the things, you do. 

meanwhile i'm between multiple layers. pain and dull. interest and boredom. future and past. chances and losses. 

2017\05\16

sometimes it gets better

and sometimes it does not. 

próbálok egy olyan szintre vergődni, amit úgy érzem, fent tudok tartani. néha könnyű, épp ezért túlzásba viszem. Néha még ez kevés is olyan sok, hogy szinte belehalok abba is, hogy ki kell nyitnom a szemem. próbálok futni az álmaim után. próbálok mindent fenntartani, de néha kétségbe ejt a sok irány. mint régen. Igazából semmi nem változott. hogy hova próbálok eljutni? és honnan indulok? Mikor teszem meg az első lépést? mikor hagyom abba a gondolkodást? 

Csodás dolgok is vannak az életben. 

img_0221.JPG

2017\03\28

why do i

feel like my dreams would be better off without me. 

my thoughts. my feelings. 

they're all hold back. 

who is me? what is that tiny piece of my soul, which holds me back? and the most important question: why? 

just let me go before i let everything go. 

i don't want to be this kind of a ghost.

i don't want to live this life. 

i don't want to think.

i want to sink into something deep. something everlasting. something that is so far from me, that i can not even name it. something sad and something crucial. something irreversible. 

so many questions in my head. so many obligations. so many people who i care about. 

i want to cry but there are no tears in my eyes. if i force them, they give me no release. and why should i force them? i was once in this state of mind. it was not pleasant. i do not want to go back. please. God. 

2017\02\14

Szeretetéhség

Először nem erről szólt volna a poszt, de elolvasva egy többgyermekes anya kommentjét egy lassan tíz éves bejegyzésemnél, ráébresztett, hogy sokkal többről is szólhatna ez a poszt. Csak röviden leírnám, hogy szerintem, miért nehéz kilépni a mérgező kapcsolatokból. Miért vagyunk hajlamosak olyan ember után futni, aki nem szeret bennünket eléggé ahhoz, hogy hűséges legyen? Hogy ott legyen számunkra.

És elég egyszerű a válasz. Szeretetéhség. Egy szimpla emberi szükséglet. Senki nem akar egyedül lenni. És ez természetes. Lehet egyedül, kiegyensúlyozottan és büszkén bizonygatni, hogy nincs szükségünk senkire, de akkor is ott lesz a hiányérzet. És ez természetes. Nem kell okokat keresni, nem kell szégyellni, nem kell büszkének lenni rá. Az emberi lélek nem magányra teremtetett. És ez, még egyszer leírom, természetes.

Jön valaki, akivel jól kijövünk, tetszünk egymásnak, megvan a kémia, és belevágunk. Aztán elmúlik. Lehet hogy számodra nem lesz ugyanaz, lehet hogy rajta veszed észre, valami megváltozott. Ott állsz, és érzed, hogy a másiknak nem kellesz. Ki sem kell mondania. Erre az egészséges reakció? Elengedés. És mi mit teszünk? Ragaszkodunk. Mert ugyebár, ami elromlott, meg lehet javítani. Ez ritkán vonatkozik párkapcsolatokra. Nem mondom, hogy lehetetlen, de ritka. Ha valaki egyszer félrelépett, annak oka van. Ha valaki nem keres, annak oka van. Ha valaki nem törődik, annak oka van. A legnagyobb gond, a kommunikáció hiánya. A legtöbben, ha eljutnak erre a szintre, amikor érzik, hogy valami nem stimmel, némán kihátrálnak, ahelyett, hogy kiböknék, mi a gond. Szomorú. Mégis... légy te a bátrabb. Ha nem, hát nem. Mondd ki te. Fájni fog. Biztos vagyok benne. Lehet, hogy egyből meg is bánod. De utólag te jársz jobban. Légy őszinte! Légy bátor! És tanuld meg elengedni a dolgokat. Mert ez természetes. 

Ha most visszamennék az időben, oda, tíz évvel korábbra, talán még három oldalon keresztül ecsetelném a dolgot. De manapság már feleslegesnek érzem regényeket írni. Aki nem ért a szóból, az kiskapukat keres a sorok között. Aki nem akarja elfogadni az igazságot, az zacskót húz a fejére, és a vaksötétben is látni vél. Szar egyedül lenni. De még szarabb beérni egy kapcsolattal, ami nem igazi. Ami nem az, amire vágysz. 

párkapcsolat elengedés szeretetéhség

2017\01\29

it is hard to sleep

when you have so many untold stories

where do I begin?

I am sorry that I did not realize it sooner. That I never said a word. That I let it be and let it go. That I did not try harder. That I tried to be someone else. That I was a creep. That I never became better.

at the same time I do not apologize for being a human.

one day all the stories will be written. And then I will rest.