Ösztön vagy te, oly természetes(,)  Felkelned a mocsokból újra meg újra, Lerázod a bűneid, néhány vesztes csatád emel vércsatakos trónra. Megtagadod te magát a világot, S mindent, mit abban szabad. Falod a felderengő világost, De testembe ivódik szavad. Megszánod…

hol van benne az a sok halál, amit mindig visszaolvasok?  téli nyárban azon gondolkodom, hogy tüntessem el árnyékom?