:(

Oh..köszi hogy ennyien nézitek az írásom...ha egyáltalán elolvassátok:)
Sajnos, most a hangulatom nem épp a legjobb, de így is szeretném hogyha tudnátok...nagyon örülök hogy elolvassátok:))
Sajnos tegnap a kiskutyám eltünt és hát...eléggé elszomorított a dolog!
És mivel én nagyon ritkán szoktam szomorú lenni, ez is egy kivételes alkalom:((

Az univerzum általában azzal jelzi, hogy hibáztunk, hogy elveszi tőlünk azt, ami nekünk a legfontosabb. Paulo Coelho

Talán nem a legfontosabb volt, de az biztos, hogy fájt...:(

És ilyenkor persze az emberrel mindenki összeveszik, amikor csak jót akarok...:((

"Ne rohanj és ne emészd magad, csak látogatóba jöttél ide, ezért állj meg és érezd a virágok illatát..."

Az igazi barátok azok, akik akkor vannak mellettünk, amikor jól megy a sorunk. Szorítanak értünk, örülnek a győzelmeinknek. A hamis barátok pedig azok, akik a nehéz pillanatokban jelennek meg, azzal a búval bélelt, "együttérző" arccal, pedig valójában kapóra jön nekik a szenvedésünk, hogy ezzel vigasztalhassák magukat nyomorult életük miatt.
Paulo Coelho

A boldog emberek nem sokat tudnak az életről. A fájdalom az emberek nagy nevelője. Anatole France
Vörösmarty Mihály
A merengőhöz

Hová merült el szép szemed világa?
Mi az, mit kétes távolságban keres?
Talán a múlt idők setét virága,
Min csalódás könnye rengedez?
Tán a jövőnek holdas fátyolában
Ijesztő képek réme jár feléd,
S nem bízhatol sorsodnak jóslatában,
Mert egyszer azt csalúton kereséd?
Nézd a világot: annyi milliója,
S köztük valódi boldog oly kevés.
Ábrándozás az élet megrontója,
Mely kancsalúl, festett egekbe néz.
Mi az, mi embert boldoggá tehetne?
Kincs? hír? gyönyör? Legyen bár mint özön,
A telhetetlen elmerülhet benne,
S nem fogja tudni, hogy van szívöröm.
Kinek virág kell, nem hord rózsaberket;
A látni-vágyó napba nem tekint;
Kéjt veszt, ki sok kéjt szórakozva kerget;
Csak a szerénynek nem hoz vágya kínt.
Ki szívben jó, ki lélekben nemes volt,
Ki életszomját el nem égeté,
Kit gőg, mohó vágy és fény el nem varázsolt,
Földön honát csak ollyan lelheté.
Ne nézz, ne nézz hát vágyaid távolába:
Egész világ nem a mi birtokunk;
Amennyit a szív felfoghat magába,
Sajátunknak csak annyit mondhatunk.

Múlt és jövő nagy tenger egy kebelnek,
Megférhetetlen oly kicsiny tanyán;
Hullámin holt fény s ködvárak lebegnek,
Zajától felréműl a szívmagány.
Ha van mihez bizhatnod a jelenben,
Ha van mit érezz, gondolj és szeress,
Maradj az élvvel kínáló közelben,
S tán szebb, de csalfább távolt ne keress,
A bírhatót ne add el álompénzen,
Melyet kezedbe hasztalan szorítsz:
Várt üdvöd kincse bánat ára lészen,
Ha kart hízelgő ábrándokra nyitsz.
Hozd, ó hozd vissza szép szemed világát;
Úgy térjen az meg, mint elszállt madár,
Mely visszajő, ha meglelé zöld ágát,
Egész erdő viránya csalja bár.
Maradj közöttünk ifju szemeiddel,
Barátod arcán hozd fel a derűt:
Ha napja lettél, szép delét ne vedd el,
Ne adj helyette bánatot, könyűt. 
Szólj hozzá!