Ilyen az élet
A közösségi főiskolánk kurzusokat ismertető füzetében figyeltem fel egy tanfolyamra: interperszonális kommunikáció. Aztán észrevettem, hogy a listán egy csillag van mellette. A lap alján ez a megjegyzés volt olvasható: "Ez a kurzus csak online végezhető."
Nyolcévi kapcsolat után a szüleim elhatározták, hogy összeházasodnak. A polgári szertartás tetőpontján az anyakönyvvezető feltette a kérdést:
- Jose Luis, akarod-e házastársadul Maritza Aliciát?
Ezt hallva apám odafordult anyámhoz, és igencsak meglepettem azt kérdezte: - Drágám, téged Aliciának hívnak?
A konyha padlóján térdepelve küzdöttem azzal, amit a háziasszonyok a legjobban utálnak: a sütőt tisztítottam. A felénél tartottam, amikor a golfozásból hazatérő férjem belépett.
- Mit csinálsz, drágám? - kérdezte.
- A jelekből mire következtetsz? - feleltem.
- Jaj, nem így kellene. Várj egy kicsit!
Megdobbant a szívem. Segítséget kapok! Az én lovagom az ő fényes páncéljában néhány perc múlva visszatért egy párnával a kezében?!
- Erre térdelj rá - mondta. - Úgy sokkal kényelmesebb.
Egyik barátnőmnek közeledett a névnapja, és tanakodtunk, hogy tudnánk megviccelni. Éjszakások voltunk, és azt találtuk ki, jó korán felébresztjük. Hogy ne lepleződjünk le rögtön, csak valamilyen állathangot hallatunk, és már le is tettük a készüléket.
Én kezdtem. Hajnali fél ötkor hívtam, és amint meghallottam álmos hangját, megjegyeztem: - Kukurikú!
Ötkor újból csörgött a telefonja, de csak ennyit tudott meg: - Vau-vau!
Később jött a röf-röf, a háp-háp és így tovább.
Sajnos másnak is eszébe jutott köszönteni őt kora reggel. Amikor ismét megcsörrent a telefonja, az ünnepelt érdeklődve beleszólt: - Hát te melyik állat vagy?
Az irodavezetője volt.
Irene barátnőm kisegítő tanár egy általános iskolában. Egyszer odament hozzá az egyik tanítványa, és azt mondta:
- Tessék elképzelni, tegnap sok rendőr volt az utcánkban meg a házunk körül.
- Te jó ég! - felelte Irene. - Remélem, azért minden rendben van!
- Igen - nyugatatta meg a kislány. - Csak a papám nagyon mérges lett, mert elvitték a kedvenc növényeit.
Üdvözlöm, nővér - mondta egy rabbi, amikor a korházi nővérpultnál felvettem a telefont.
- Értesítettek, hogy valamelyik beteg látni kíván, de nem tudom, kicsoda.
Magam is tanácstalan lévén próba szerencse alapon bementem az egyik kórterembe, felkeltettem a beteget, és azt kérdeztem:
- Maga kért rabbit?
- Nem - felelte álmosan -, én cézársalátát rendeltem.
A Yellowstone Nemzeti Parkba érkező turistáknak többnyire rengeteg kérdésük van. A közelében dolgozom, de sajnos nem mindig tudok válaszolni. Így történt akkor is, amikor egy hölgy ezt kérdezte:
- Mondja, kérem, a szarvasok milyen tengerszint feletti magasságnál alakulnak át jávorszarvassá?
Egy intenzív továbbképző tanfolyamon így szóltam az oktatóhoz: - Nem tudom, hogyan jegyzek majd meg ilyen sok információt a teszthez.
- Én húsz éve alkalmazok memóriajavító módszereket - válaszolta erre -, sőt ilyen tárgyú tanfolyamokat is tartottam.
Azután másról is beszélgettünk, de mivel érdekeltek a módszerei, ebédnél ismét odamentem hozzá. - Még mindig tanítja a memóriajavító módszereket?
- Igen - nézett rám meglepettem. - De honnan tudja?
Nyolcévi kapcsolat után a szüleim elhatározták, hogy összeházasodnak. A polgári szertartás tetőpontján az anyakönyvvezető feltette a kérdést:
- Jose Luis, akarod-e házastársadul Maritza Aliciát?
Ezt hallva apám odafordult anyámhoz, és igencsak meglepettem azt kérdezte: - Drágám, téged Aliciának hívnak?
A konyha padlóján térdepelve küzdöttem azzal, amit a háziasszonyok a legjobban utálnak: a sütőt tisztítottam. A felénél tartottam, amikor a golfozásból hazatérő férjem belépett.
- Mit csinálsz, drágám? - kérdezte.
- A jelekből mire következtetsz? - feleltem.
- Jaj, nem így kellene. Várj egy kicsit!
Megdobbant a szívem. Segítséget kapok! Az én lovagom az ő fényes páncéljában néhány perc múlva visszatért egy párnával a kezében?!
- Erre térdelj rá - mondta. - Úgy sokkal kényelmesebb.
Egyik barátnőmnek közeledett a névnapja, és tanakodtunk, hogy tudnánk megviccelni. Éjszakások voltunk, és azt találtuk ki, jó korán felébresztjük. Hogy ne lepleződjünk le rögtön, csak valamilyen állathangot hallatunk, és már le is tettük a készüléket.
Én kezdtem. Hajnali fél ötkor hívtam, és amint meghallottam álmos hangját, megjegyeztem: - Kukurikú!
Ötkor újból csörgött a telefonja, de csak ennyit tudott meg: - Vau-vau!
Később jött a röf-röf, a háp-háp és így tovább.
Sajnos másnak is eszébe jutott köszönteni őt kora reggel. Amikor ismét megcsörrent a telefonja, az ünnepelt érdeklődve beleszólt: - Hát te melyik állat vagy?
Az irodavezetője volt.
Irene barátnőm kisegítő tanár egy általános iskolában. Egyszer odament hozzá az egyik tanítványa, és azt mondta:
- Tessék elképzelni, tegnap sok rendőr volt az utcánkban meg a házunk körül.
- Te jó ég! - felelte Irene. - Remélem, azért minden rendben van!
- Igen - nyugatatta meg a kislány. - Csak a papám nagyon mérges lett, mert elvitték a kedvenc növényeit.
Üdvözlöm, nővér - mondta egy rabbi, amikor a korházi nővérpultnál felvettem a telefont.
- Értesítettek, hogy valamelyik beteg látni kíván, de nem tudom, kicsoda.
Magam is tanácstalan lévén próba szerencse alapon bementem az egyik kórterembe, felkeltettem a beteget, és azt kérdeztem:
- Maga kért rabbit?
- Nem - felelte álmosan -, én cézársalátát rendeltem.
A Yellowstone Nemzeti Parkba érkező turistáknak többnyire rengeteg kérdésük van. A közelében dolgozom, de sajnos nem mindig tudok válaszolni. Így történt akkor is, amikor egy hölgy ezt kérdezte:
- Mondja, kérem, a szarvasok milyen tengerszint feletti magasságnál alakulnak át jávorszarvassá?
Egy intenzív továbbképző tanfolyamon így szóltam az oktatóhoz: - Nem tudom, hogyan jegyzek majd meg ilyen sok információt a teszthez.
- Én húsz éve alkalmazok memóriajavító módszereket - válaszolta erre -, sőt ilyen tárgyú tanfolyamokat is tartottam.
Azután másról is beszélgettünk, de mivel érdekeltek a módszerei, ebédnél ismét odamentem hozzá. - Még mindig tanítja a memóriajavító módszereket?
- Igen - nézett rám meglepettem. - De honnan tudja?
Szólj hozzá!
