Na jó tudjátok milyen vagyok este... Rám tör minden, minden jó és szép eltűnik. Elgondolkodom. Nem tudom mióta nem  mozdultam ki. Tényleg. De tudjátok van az az állapot,  hogy amikor úgy érzed boldog vagy, akkor vagy a legnagyobb depressziódban. Hát én nem így vagyok. Ez olyan, mintha két külön életet élnék. Nappal vidám vagyok, minden rendben. Este pedig szétszórt, ügyetlen és és megtört. Eszembe jut az összes apró hiba, amit életem során eddig elkövettem. Minden egyszerre zúdul a nyakamba és éjjel órákig csak forgólódok, ezeken rágódva. Nem tudom mióta nem bírok normálisan aludni. a csillagokat bámulom, néha a telefonomat babrálom... Annyi gondolat van a  fejemben, hogy nem hagynak aludni. Ezért megyek holnap el... hogy valakinek elmondhassam. Nem... nem fog érteni. Mégis jó érzés hogy elmondom.

Régen olyan dolgokra jöttem rá, amik összezavartak. Nem tudtam  álmodom-e azt a sok különös dolgot. Néha tényleg álmodtam. A csodálatosabb részét. A többit átéltem. Azóta se beszéltem róla senkinek. Szívesen megtenném, de nem tudom sem leírni, sem kimondani. Várom, hogy jöjjön valaki, akinek egyszerűen elmesélem, ő megért és én nyugodtan alszom. El akarok menni

...

legyetek johk.