Először azt sem tudtam, mit jelent a szó. Halvány derengés, de végülis jó barátunk a gugli segített hozzá, hogy a garaboncok biza természetfeletti erővel rendelkező személyek. 

Na talán akkor elmondom, miről van szó. Kristin Cashore írt nekünk egy ilyen könyvet, hogy A garabonc. Néha pont kapóra jönnek a lazább témájú tiniregények, nem azért mondom, de Kristin valahogy eltévedt a sok menetelés közben. 

Az eleje elmegy a könyvnek, majd valljuk be, az egész csak jövésről-menésről szól. Váó! Garabonc! Le tud gyilkolni akár mindenkit. Jó, akkor most öt perc akció, aztán kétszáz oldal menekülés az erdőben. Aztán hogy ne legyünk unalmasak, akkor most a hegyek közt meneküljünk... 

Eddig ennyi a tapasztalat. Zöldellő herceg?! :D álá Pongor az egyetlen kedvelhető karakter számomra, na persze őt is elhagyjuk az út felén. 

Ja és így a végén említeném, hogy még nem olvastam végig, úgyhogy ha valakinek a kedvenc könyve az utolsó 100 oldal miatt, akkor elnézést, még nem tartok ott.. és ha úgy ítélem, mindenképp elnézést kérek. :D 

A másik ilyen próbálkozás a Hableányok kíméljenek! című tengerbe helyezett tinidráma. Karakterem itt is a pasi, Quince, akit persze ott rontanak el, hogy szerelmes abba az idegesítő főhősnőbe -.- 

Jó egy komolytalan délutáni, lazító olvasmánynak. Vannak igazi poénok, de semmi érték. 

Ha teheted, ajánlom :D