Először nem erről szólt volna a poszt, de elolvasva egy többgyermekes anya kommentjét egy lassan tíz éves bejegyzésemnél, ráébresztett, hogy sokkal többről is szólhatna ez a poszt. Csak röviden leírnám, hogy szerintem, miért nehéz kilépni a mérgező kapcsolatokból. Miért vagyunk hajlamosak olyan ember után futni, aki nem szeret bennünket eléggé ahhoz, hogy hűséges legyen? Hogy ott legyen számunkra.

És elég egyszerű a válasz. Szeretetéhség. Egy szimpla emberi szükséglet. Senki nem akar egyedül lenni. És ez természetes. Lehet egyedül, kiegyensúlyozottan és büszkén bizonygatni, hogy nincs szükségünk senkire, de akkor is ott lesz a hiányérzet. És ez természetes. Nem kell okokat keresni, nem kell szégyellni, nem kell büszkének lenni rá. Az emberi lélek nem magányra teremtetett. És ez, még egyszer leírom, természetes.

Jön valaki, akivel jól kijövünk, tetszünk egymásnak, megvan a kémia, és belevágunk. Aztán elmúlik. Lehet hogy számodra nem lesz ugyanaz, lehet hogy rajta veszed észre, valami megváltozott. Ott állsz, és érzed, hogy a másiknak nem kellesz. Ki sem kell mondania. Erre az egészséges reakció? Elengedés. És mi mit teszünk? Ragaszkodunk. Mert ugyebár, ami elromlott, meg lehet javítani. Ez ritkán vonatkozik párkapcsolatokra. Nem mondom, hogy lehetetlen, de ritka. Ha valaki egyszer félrelépett, annak oka van. Ha valaki nem keres, annak oka van. Ha valaki nem törődik, annak oka van. A legnagyobb gond, a kommunikáció hiánya. A legtöbben, ha eljutnak erre a szintre, amikor érzik, hogy valami nem stimmel, némán kihátrálnak, ahelyett, hogy kiböknék, mi a gond. Szomorú. Mégis... légy te a bátrabb. Ha nem, hát nem. Mondd ki te. Fájni fog. Biztos vagyok benne. Lehet, hogy egyből meg is bánod. De utólag te jársz jobban. Légy őszinte! Légy bátor! És tanuld meg elengedni a dolgokat. Mert ez természetes. 

Ha most visszamennék az időben, oda, tíz évvel korábbra, talán még három oldalon keresztül ecsetelném a dolgot. De manapság már feleslegesnek érzem regényeket írni. Aki nem ért a szóból, az kiskapukat keres a sorok között. Aki nem akarja elfogadni az igazságot, az zacskót húz a fejére, és a vaksötétben is látni vél. Szar egyedül lenni. De még szarabb beérni egy kapcsolattal, ami nem igazi. Ami nem az, amire vágysz.