Volt egyszer egy...
Volt egy lány...ez a lány szeretett ismerkedni, nagyon sokat álmodozott.
Volt egy fiú...ez a fiú okos volt, és ő is nagyon szeretett ismerkedni. Egy nap "találkoztak" és elbeszélgettek. Nagyon jól megértették egymást...és ezután ha "találkoztak" mindig jókat beszélgettek!
Nagyon hasonlítottak egymásra. Csak a korkülönbség volt számukra kadály abban, hogy ne csak "így" értsék meg egymást. De ez meg se fordult a fejükben,-csak az enyémben, amikor láttam őket együtt-legalábbis a fiúéban nem...de később a lány már kezdett kételkedni abban, hogy csak a barátság, szelíd szeretetével szereti a fiút.
Eközben, attól eltérve hogy a fiú a legbölcsebb fiatalember akit ismerek, ezt ő nem látta meg és ezért a lány pokoli kínok közt...de a barátja maradt. De a szívét oly lánggal égető szerelem egyre jobban arra késztette, hogy mondjon örök búcsút a fiúnak és felejtse el gyorsan mielőtt még rosszabb történik, vagy vallja meg szerelmét, és bízzon benne, hogy a fiú hasonlóan érez.
A lány most már nem a világi dolgokról ábrándozott, hanem a fiúról...
Egyik nap a fiú épp a lánnyal volt, de ő a saját barátaival, míg a lány a barátnőivel beszélgetett. A lányok épp a fiúról beszélgettek, mikor az megfordult, és hallotta amint róla beszélve, csak a lány áll ki mellette...
Ekkor kezdett rájönni arra, hogy a lány nem csak egy barátként tekint rá.
Hiába gonolkozott, nem tudta miként is mondja meg a lánynak, hogy az ő szemében csak egy jó barát.
Egyre kevesebbet találkoztak, aztán jöttek a viták, először viccesen, majd egyre komolyabban.
Nem értelek-mondta gyakran a fiú.
Pedig értette...csak nem akarta elhinni.
Talán így volt a legjobb.
De a lánynak már késő volt...beleszeretett a fiúba.
Egyik vitájukat még én is hallottam: a fiú megszerette volna győzni a lányt, hogy hozzá egy másik fiú való, de a lány nem volt hajlandó azzal a fiúval foglalkozni.
Tudom mit érzek irántad és iránta -ezekkel a szavakkal hagyta magára a fiút, aki kétségek közt rettegett attól, hogy elveszti talán a legfontosabb és számára legkedvesebb barátját.
Retteghetett is mivel a lány nem akart tovább szenvedni, és arra készült hogy inkább feláldozza barátságukat.
Később az ifjú megtalálta párját, de az igaz szerelme mellett is hiányzott neki a legigazabb barátja.
A lány...hogy mi lett vele? Később ő is megtalálta a párját, de sose felejtette el a fiút, akit mindennél jobban szeretett
Volt egy fiú...ez a fiú okos volt, és ő is nagyon szeretett ismerkedni. Egy nap "találkoztak" és elbeszélgettek. Nagyon jól megértették egymást...és ezután ha "találkoztak" mindig jókat beszélgettek!
Nagyon hasonlítottak egymásra. Csak a korkülönbség volt számukra kadály abban, hogy ne csak "így" értsék meg egymást. De ez meg se fordult a fejükben,-csak az enyémben, amikor láttam őket együtt-legalábbis a fiúéban nem...de később a lány már kezdett kételkedni abban, hogy csak a barátság, szelíd szeretetével szereti a fiút.
Eközben, attól eltérve hogy a fiú a legbölcsebb fiatalember akit ismerek, ezt ő nem látta meg és ezért a lány pokoli kínok közt...de a barátja maradt. De a szívét oly lánggal égető szerelem egyre jobban arra késztette, hogy mondjon örök búcsút a fiúnak és felejtse el gyorsan mielőtt még rosszabb történik, vagy vallja meg szerelmét, és bízzon benne, hogy a fiú hasonlóan érez.
A lány most már nem a világi dolgokról ábrándozott, hanem a fiúról...
Egyik nap a fiú épp a lánnyal volt, de ő a saját barátaival, míg a lány a barátnőivel beszélgetett. A lányok épp a fiúról beszélgettek, mikor az megfordult, és hallotta amint róla beszélve, csak a lány áll ki mellette...
Ekkor kezdett rájönni arra, hogy a lány nem csak egy barátként tekint rá.
Hiába gonolkozott, nem tudta miként is mondja meg a lánynak, hogy az ő szemében csak egy jó barát.
Egyre kevesebbet találkoztak, aztán jöttek a viták, először viccesen, majd egyre komolyabban.
Nem értelek-mondta gyakran a fiú.
Pedig értette...csak nem akarta elhinni.
Talán így volt a legjobb.
De a lánynak már késő volt...beleszeretett a fiúba.
Egyik vitájukat még én is hallottam: a fiú megszerette volna győzni a lányt, hogy hozzá egy másik fiú való, de a lány nem volt hajlandó azzal a fiúval foglalkozni.
Tudom mit érzek irántad és iránta -ezekkel a szavakkal hagyta magára a fiút, aki kétségek közt rettegett attól, hogy elveszti talán a legfontosabb és számára legkedvesebb barátját.Retteghetett is mivel a lány nem akart tovább szenvedni, és arra készült hogy inkább feláldozza barátságukat.
Később az ifjú megtalálta párját, de az igaz szerelme mellett is hiányzott neki a legigazabb barátja.
A lány...hogy mi lett vele? Később ő is megtalálta a párját, de sose felejtette el a fiút, akit mindennél jobban szeretett
Szólj hozzá!
