Lord: Egyedül

Félek, figyelnem kell a világra,
s érzem, lelkemben tombol a tél.
Mindig szükség van egy igaz társra,
úgy hittem, az én szavam éppen elég.
De félek, a magány győz le engem, óh!

Egyedül járom a várost,
fáradt a mozdulatom.
Hidegen néz rám sok ember,
mert nem érzik át a hangulatom.

Szótlan utcai fény figyel engem,
a csend titokban elmond mindent.
Látom, nincs aki hallgat a szóra,
s bennem nincs aki rendet teremt!
de félek, a magány győz le engem, óh!

Egyedül járom a várost,
fáradt a mozdulatom.
Hidegen néz rám sok ember,
mert nem érzik át ...

Egyedül

Egyedül fogok én állni a világon.
Egyedül, egyedül, nem lesz soha párom.

Nem lesz soha párom, aki vigasztaljon,
Aki szenvedésben csókot csókra adjon.

Csókot csókra adjon s aki hű, nem álnok,
Aki büszke arra, hogy mellette állok.

Aki míg én alszom őrködik könnyezve,
És, ha ébren vagyok, kacagó a kedve.

Aki szeret engem, aki meghal értem
S még akkor is szeret örök-visszatérten.

S nem fog borulni le rám senkise sírva,
Ha majd távozom az örök-néma sírba.

1921. szept. 24.

1921. szept. 24. /József Attila/