Jhajj naon örülök nektek:) Mostanában egyre többen olvassátok a blogom és ez engem naon boldoggá tesz..:) Köszi szépen mindenkinek...(L)

Egy kis történet nekem nagyon tetszik:)

 Paulo Coelho: Az alkimista

/részlet/

Az alkimista kezébe vett egy könyvet, amit a karaván egyik utasa hozott magával. Noha a borító hiányzott róla, kitalálta, hogy szerzője Oscar Wilde. Ahogy lapozgatott benne, rábukkant a Narciussusról szóló történetre.

Az alkimista ismerte a régi mesét. A csinos ifjú mindennap belenézett a forrás vizébe, s lenyűgözte saját szépsége. Annyira el volt telve magával, hogy egyszer belezuhant a vízbe és megfulladt. Azon a helyen virág nőtt, amelyet nárcisznak neveznek.

Ezzel azonban Oscar Wilde nem fejezte be a történetet.

Elmondja, hogy amikor Narcissus meghalt, előjöttek az oreádok, az erdő tündérei, és látták, hogy a forrás édesvizű kis tava sós könnyek kelyhévé változott.

-         Miért sírsz? – kérdezték az oreádok.

-         Narcissus miatt – felelte a forrás.

-         Ó, nem vagyunk meglepve, hogy gyászolod Narcissust – folytatták az oreádok. – Hiszen mi is mindannyian kábultan követtük őt, amerre csak járt az erdőben, de egyedül te csodálhattad meg a szépségét közelről.

-         Hogyhogy, Narcissus szép volt?

-         Ki tudhatná ezt nálad jobban? – döbbentek meg az oreádok. – Hiszen a te partodról hajolt a víztükröd fölé nap mint nap!

A forrás egy kis ideig hallgatott, majd így szólt:

- Narcissust siratom, de hogy szép volt, azt sosem vettem észre. Azért sírok, mert amikor fölém borulva rám vetette pillantását, láttam, hogyan tükröződik szemének mélyén az én szépségem.

 - Szép történet – jegyezte meg az alkimista.

Nagyon elgondolkodtató és jó könyv! Érdemes elolvasni!