Kiéhezve állok előtted,
szemem ragyog, de mégis könnyes.
Érzem az illatod, véred
s fogaim megnőnek,kiélesednek.
Legszívesebben Neked esnék,
s darabokra tépnélek.
Testem szörnyűségeket művelne,
de nem bántanálak,hisz szeretlek.
Miért vagyok más, mint Te?
Kibírhatatlanul szomjazom véredre.
Már egy csepp is a fellegekbe repítene,
de mi a jó benne, ha nem fogod a kezem közbe?
Ölj meg, kérlek, nem bírom Nélküled,
testem remeg ahogy hozzád érek.
De Tiéd mégsem lehetek,
hisz más vér folyik az ereimbe.
Jéghideg,fehér bőröm rikítana melletted,
s vámpírságom mindenkit megrémítene

by Numo

---------------------

Hot-dogon akadtam tehetséges költőnkre, aki volt olyan kedves és megengedte, hogy nálam is olvashassátok versét. Nekem nagyon tetszik, de végülis kinek nem?:)

Még egyszer köszönjük Anita! =)