Lehetetlen elfelejteni, kit szívedbe zártál

Minden olyan lesz, mintha soha nem is ismertél volna - igen, ezt ígérte nekem.

Éreztem a sima padlót a térdem alatt, aztán a tenyeremen, és amikor az arcbőrömhöz nyomódott, abban reménykedtem, hogy elájulok. De nem, legnagyobb csalódásomra nem veszítettem el az eszméletemet.A fájdalom hullámai, amelyek idáig csak körbemostak, most feltornyosultak, átcsaptak a fejem fölött, lerántottak a mélybe.

És nem is jöttem föl a felszínre többé.


Ismerem az érzést... Mikor mindennél jobban szeretnéd, hogy a jótékony sötétség körbeöleljen, ne kelljen szembenézned a jelennel. Ami van. A szomorúság és fájdalom. Talán egy szerelmét elvesztő ember érzi ezt legjobban. Önmagunk hibáztatása és a gondolat, hogy mit ronthattunk el, mindig kínozza az embert... Miért? Hogyan? Miért pont most? A kérdések, melyeket minden percben legalább kétszer felteszünk magunknak. És csak nem jön. A jótékony, kimerült, ájultság. Nem jön. Miért? Talán, mert a válaszok ott vannak de te nem látod. Nem tudod merre nézz...

 

Pillanatnyi Tiersen miatti érzelemkitörés.=D