Az egyedüllét súlyos gondolkodásba taszít

csodálkoznom kéne?

megint egyedül.

nem, nem vagyok szomorú.

inkább elgondolkoztam.

vajon hogy lehet ez?

olyan gondolatok jutnak eszembe, amik máskor soha.

legszívesebben olyan dolgokat tennék, amiknek semmi értelmük.

olyan helyekre mennék, ahol semmi keresnivalóm.

olyan életet szeretnék, amilyet soha nem kaphatok meg.

olyan kérdéseket tennék fel, amelyekre csak azok tudnak válaszolni, akik sohasem hallják meg a kérdéseket.

olyan válaszokat akarok hallani, amilyeneket soha nem kaphatok.

és most is olyan kérdésekre felelgetek, melyeket saját magamnak teszek fel. vagyis nincs értelmük.

azt hiszem tovább gondolkozom rajt.

jaa. ne is foglalkozzatok velem. csak elvoltam :)