Előre figyelmeztetek mindenkit, hogy nem épp kedves bejegyzés lesz ;D

Nem is tudom mivel kezdjem. Azokkal az ígéretekkel, amiket kaptam. Hogy majd így lesz, meg úgy lesz... vagy azzal az állítással hogy Ő sosem hazudik. Hát nagyon kedvesen be is bizonyította. És tudjátok mi a legrosszabb? Hogy nem fogom elmondani neki a véleményem. Elég volt, hogy hiába beszélek, nem hallanak meg. Nem fogok semmit mondani és ezzel remélem lezárul minden. Elfelejt szépen, beletörödik, hogy én hamarabb rájöttem a hülye kis hazugságaira, mint az eddigi idióta szőkék. Rohadtul elegem van abból, hogy egy pasi miatt szomorkodom. Vagyis nem szomorkodom, hanem felrobbanok a méregtől. Tudjátok, ha valaki mesél nekem egy elvesztett szerelemről, vagy reménytelen vágyakozásokról, általában azt mondom, fiú miatt SOHA, de soha ne szomorkodj. Sosem viselt meg egy fiú elvesztése sem. Elég volt annyi, hogy ide írtam egy ilyen kedves ki bejegyzést és ezzel végeztem mindennel. Talán mert nem voltak soha annyira fontosak, hogy tovább idegeskedjek értük. Ez most sem lesz másképp. Leírom ezt, azután szépen kitérek mindenféle beszélgetés vagy  találkozás alól, amíg rá nem jön, hogy nem tartok igényt semmiféle kapcsolatra vele. De ez egyvalamiben más. Az egyik legjobb barátnőmtől kellett megtudnom, hogy összehordott mindent. Nem mondtam semmit. Igazából a barátnőm még mindig úgy hiszi, hogy csak neki mondta "ezeket". Nem akartam kiábrándítani, annyira örült. Úgysem lesz belőle semmi, ha mégis, mindenképpen elmondom.

És amint a címbe is említem, épphogy kiheverem Edwardot [itt senki ne gondoljon a cullenre;D nemszoktam könyszereplőkbe zúgni csaknéha:DD] jön ő és megint minden szép és jó. Remél az ember. De jó egyy normális fiú végre. És épp hogy elfelejteném milyen érzés, mikor csalódsz egy emberben [ittkizárólagfiúkragondolok] jön valaki és emlékeztet.

Hát köszönöm szépen. Most már emlékszem.