Nem, nem engem hívnak Vincze Barbarának. Én sem tudtam, hogy létezik még ilyen című könyv, vagy bármi, persze a RyanDan számon kívül, úgyhogy meg is lepődtem, mikor rátaláltam.

Ez egy verseskötet...

Ez a kötet nem egy lelki nyomorék Élettől való undorának megtestesülése, hanem egy testiekben még fiatal, lelkileg öregedő lány Halál utáni vágyódása. Az életem nem egy nagy árnyfolt az Univerzumban, csupán előbukkanó, felszínre törő, sötét, keserédes és szerelmes gondolataim öltenek így testet.
Az emberek az idők kezdete óta félnek a Sötétségtől, félreértelmezik, és így gonosznak, alviláginak és sátáninak tartják. Csak egy igazán sötét éj késztet minket arra, hogy magunkba nézzünk, mert nem látjuk a körülöttünk lévő dolgokat, s így magunkkal is foglalkozhatunk. Sötétség nélkül nincs Fény, s fordítva. A Nap egyszer úgyis lemegy, s a feketeség lesz az úr... de mint más sem, ez sem tart örökké.
Kötetem arra is felhívja a figyelmet, hogy a Halált máshogy is fel lehet fogni, hogy a Jó, a Gonosz, a Fény, a Sötétség, a Kezdet s a Végzet kéz a kézben járnak, s a kontrasztok csupán az emberi képzeletben teremtődnek meg.
Verseimben a múltba tekintek vissza, nem ez életbeli forrásokból merítek. Tehát ez a kötet nem csak légből kapott depresszív gondolatok összessége, hanem valós alapokon nyugvó fájdalmas régmúlt emlékeim írott változatai. Benne van az eddigi életem számomra megvilágosult részleteinek sokasága, szenvedéseim, örömkönnyeim, minden, ami engem jellemez.
Remélem, sok testvérem megismeri bennük álmait, gondolatait és félelmeit egyaránt.

Elolvasnám szívesen :)