Jaj... végre szünet van. Hogy őszinte legyek, kételkedtem benne, hogy kibírom ezt a pár hetet. A végén már kezdtem kiborulni. Most egy hét pihenő, remélem rendbe tudom tenni magamban a dolgokat. Olyan dolgok derültek és derülnek ki, amiktől feláll a nemlétező szőr a hátamon. Másnak apróságok, nekem hatalmas szerepet játszottak az életemben. Néha elgondolkozom... Miért is kell ezeknek velem történnie? És tudjátok mire jöttem rá?

Semmire. Valakinek ezt is át kell élnie. Legyek pontosabb? Konkrétabb? Nincs semmi. Semmi okom panaszra vagy nyavalygásra, valamiért mégis ezt teszem. Nincs semmiféle okom, pár féltékenységi rohamon és a saját őrültségemen kívül. Féltékeny vagyok olyan dolgokra, amikre nem is vágyom. Azonkívül olyan dolgokat teszek, amit később megbánok, de visszakozni már nem lehet, hiszen döntöttél. Áh... biztos ismeritek a Mátrix-trilógiát. Nem mostani film, az biztos, de én csak most jutottam el odáig, hogy mindhárom részt megnézzem. És a sok fura dolgon, mr. szívdöglesztő reeves-en kívül volt egy mondat ami megragadt bennem, bár szerintem csak a lényege ez, nem szószerinti idézés... Szal... a legnehezebb dolog: a döntés.

Mostanában nekem is ezzel van gondom. Nem tudok dönteni. Erről meg egy dr. house rész jut az eszembe, de ne merüljünk el benne... Szóval a lényeg, hogy mindig rosszul döntök és utána nem tudok dönteni, ami újabb hibákhoz vezet és készvége valakit megbántok, megsértek vagy bárminemű módon rosszat teszek vele.

Most mondjátok meg. Nem értem magamat. Sem a többieket. Nem értem a világot. Na erről meg az unokatestvérem jut eszembe... Hihetetlenül okos lány és filozófikus. Olyan elgondolkoztattató elmélkedéseket tud írni, hogy napokig tudok rajtuk gondolkozni. Azt hiszem rá hasonlíthatok, bár az én kifejezésmódom messze alulmúlja az övét. Remélem egyszer eljutok egy olyan szintre mint ő.

Ja... ti meg legyetek rosszak! ;)