Végre!

Most hogy végre látlak... van kinek gondolnom...

Jah.:$ bocsi.:á belemerültem. NA hát el sem tudjátok képzelni milyen stresszes volt az utóbbi... pár hét.

A legdurvább talán az volt, mikor egyik nap közlik msnen, hogy az otthoni gépemnek cső van... Csak lestem... Mindenem azon volt... De főleg a könyvem miatt aggódtam, hisz hiába van meg máshol is a gépen már a javított változat volt, ami sokmindenben különbözik a mentett változattól. Szóval teljesen kibuktam, hivogattam mindenkit, hogy valahogy mentsék meg a dolgaimat, mert én ha elveszik nem kezdem előlről... Hát igazából 2 nap szenvedés után és 7 óra kemény informatika után sikerült megmenti. Nagy megkönnyebbülés volt, mindjárt vidámabban néztem elébe annak a két napnak, amit még le kellett töltenünk az iskolában. Igazából a két nap alatt 8-szor öltöztem át, 2-szer öntöttem le magam, 4 órám volt és 4-szer fagytam meg.

Kevésbé stresszes rész: Mind a két nap karácsonyi műsorokat kellett konferálnom és résztvenni rajta. Az első inkább olyan szűk osztálybeli ünneplés volt jó sok fincsi sütivel és karácsonyi dalokkal... Viszont a második... na az már kicsit nagyobb rendezvény volt.. Tudjátok az iskonlánk már régen is és most is hatalmas létszámú, még leszámítva a felnőttképzésre járó embereket is. Most is túllépjük az ezres létszámot, így elég sok ember kerül ki tőlünk... A mai rendezvényen egyik gyöngyszemünk lépett fel egykori iskolája aulájában. Sajnos a vezetéknevére már nem emlékszem, de a keresztneve István, ha mindenigaz. Na ő pincérnek tanult az iskolánkban és most operaénekes Németországban...tehát azért a pályán maradt.. :D Gyönyörű hangja van és nagyon jó kis előadás volt:)

Na és ha már karácsony meg tél, akkor pár arra hangoló képet rakok fel... amiket természetesen én fényképeztem.. ;D