Néha ok nélkül bántunk valakit, néha ok nélkül bántódunk meg.

De van, amikor nekem van okom haragudni, neki nincs oka sértegetni.

Nem számít, tudom milyenek a fiúk...

Valahogy előbb-útóbb mindegyik előveszi a primitív énjét és minden dühöt úgy ad ki magából, hogy leissza magát, aztán öntudatlanul olyat tesz, amit később megbán vagy sem, mindenesetre rossz, az biztos.

És rossz érzés, higgyétek el! =/

Viszont az a legrosszabb, hogy tudom valódi, mégis azt remélem csak álmodom. Nem létezik az, amiben reménykedem.