Senki sem ír örökké naplót

Ez így van. Van aki elkezdi, van aki neki se áll. Én elkezdtem. Többször is. Próbálkoztam füzettel, spirállal, bőrkötésessel, netessel, firkással, idézetessel stb. Belekezdesz. Először írsz a napjaidról, barátaidról, családodról, fiúkról, szerelemről, szeretetről, zenéről, társaságról, suliról, álmokról. Aztán jönnek a veszekedések, a titkok, a balul elsült események, órák, szemét tanárok. Végül jön a csalódás és a befejezés.

Majd egy szép nap valaki rátalál egy eldobott vonalas füzetre, elolvassa és arra gondol... volt értelme leírni mindezt? Család, barátok... nem felejted el őket, ne aggódj. A többire hidd el... nem akarsz emlékezni. Próbáltam billentyűzettel, tollal, filccel... de tudjátok mit? Írjátok grafitceruzával.. amire emlékezni akartok, annál ugyis jobban rányomjátok a papírra, nem fakul ki, ám amit el akartok felejteni, csak lazán... előbb útóbb eltűnik az onnan.

Hogy miért kezd valaki naplót írni? Megrázó esemény, nagy fantázia, unalom, majmolás stb. Viszont egyszer mind elapad. Na ekkor kerülnek a fiók mélyére ezek a füzetek. Felnősz, túllépsz, elapadsz, találsz más elfoglaltságot. De tudjátok mit? Nekem is van naplóm. Kettő is. Az egyik ez... bár ez nem nevezhető annak, hisz mint tudjátok egy naplót nem mutogatjuk az embereknek... és egy másik.2006-ban kezdtem el írni. Évente egy új bejegyzéssel gazdagszik. :)

Legközelebb kíméllek titeket az ilyen képzeletbeli fura bejegyzésektől :D