Remélem nem bánjátok, ha kirakok egy részletet egy könyvből - azt hiszem, az újdonsült kedvencemből.

"Szétnyitok egy csatot, és megkarcolom vele a bal csuklóm belső felét. Szánalmas. Ha az öngyilkossági kísérlet segélykiáltás, akkor ez vajon micsoda? Segélypityergés? Segélynyöszörgés? Vékony csíkokat húzok, egyiket a másik után, amíg egyszer csak nem fáj már. Olyan a karom, mintha egy rózsabokorral birkóztam volna.

Anyu reggelinél meglátja a csuklóm.

Anyu: „Nincs énnekem időm ilyen hülyeségekre, Melinda.”

Én: …

Azt mondja, az öngyilkosság gyávaság. Vett egy könyvet is a témáról. Kemény szerelem. Keserű cukor. Szöges bársony. Néma beszéd. A vécében hagyja a könyvet, hogy okuljak. Már feltűnt neki, hogy nem nagyon beszélek. Bosszantja."