Nem nevezném kirándulásnak.

Egy érdekes nap a fővárosban.

Először a Gellért Hotel, ahol megosztották velünk, ma már csak a névért kell fizetni, hisz az angol tulajdonos igen szűkmarkú ezzel a történelemből itt ragadt gyönyörű épülettel. A szobák már messze nem négy csillagosak, viszont aki kedveli a régi idők hangulatát, szerintem tökéletesen otthonosan érzi magát. A dunai kilátás, ami még nagyot dob a legtöbb szobán, plusz a fürdő, amiért már önmagában megéri egy délutánt eltölteni itt.

Bár többen már leírták a szállót, nekem összehasonlíthatatlan élményt kölcsönzött hangulatával, ami talán éppen hogy a nem modern, túlcicomázott kinézetével érte el.

Gellért Hotel egyik díszterme

Zsolnay porcelán ivókút a Gellért Hotel előtt

Kilátás a Gellért Hotel legnagyobb lakosztályából / Citadella, Sziklatemplom

Kilátás a Gellért Hotelből / Duna, Szabadság híd

Ezután következett az alig 5 percre lévő Zwack Unicum Múzeum és Látogatóközpont, ahol meg lehet ismerkedni az Unicum kitalálójának, és utódainak történetével, mostani életével, a gyár felépítésével, a készítési folyamattal. Meglepően érdekesnek bizonyult a múzeum, barátságos idegenvezetővel, bár a gyógynövényszag kicsit átható. Mindenképp érdemes benézni!

Miután itt is végeztünk, egy kis bóklászás következett a Váci utcán, majd a Vörösmarty térről séta a WestEndig... :D nem ajánlom senkinek.

WestEnd tipikus pláza, végeláthatatlan utcákkal, körutakkal, négyszáz üzlettel.

Fél 7kor gyülekező...

Indulás a Vígszínházba, ami már 115 éve ugyanott áll.

A Lenni vagy nem lenni c. darabra volt jegyünk, amihez kicsit félve álltunk. De azt hiszem nem is mondok többet. A tíz perces vastaps mindent elmondott.