néhány ezer év telt csak el, nem volt olyan rég, hogy a lejtőn elindult, és lassan kipusztult a lét.

napra éj és éjre napra, már nem jött újra el, de nem emlékszem pontosan, hogy hol rontottuk el.

hm.

néhány ezer év telt csak el, és megint borús az ég, csak a remény marad, hogy utoljára kinyújtja felénk segítő kezét. ha te is jössz, hát a csillagunkat biztos megismered, mert a szervezetét ugyanaz a vírus támadta meg.

kelj fel, és ültess virágot, szépet, színeset, ha utolsóból első lesz a lelkiismeret.

készülj fel az új világra, mert ha nyílik a kör, mindannyian költözünk mert beteg a föld.

most nagyot sóhajt a teremtő, és jobbra fordul a szél, láthatatlan gömbjébe zárt utolsó lélegzetén.

a része vagy hát nézz körül, talán éppen a körben áll, mert néha embernek látszik az Isten is, ha köztünk jár.

beteg a föld.