fura érzés csak lenni. fura, mert már elszoktam tőle. vakon gépelni még tudok, de írni már nem. vagy igen? nagyon remélem, hogy igen. mégsem vagyok biztos. pályázatokat rendezhetek. írhatok kritikákat, mint aki érti a dolgot. de már sosem leszek az, aki régen. felhőtlen, humoros, könnyed. már nehézkes lettem. szavakat vések csak a falra, amit senki sem lát. 

sosem voltam még ennyire alatta. még, mikor azon agyaltam, hogy öljem meg magam, akkor sem. most nincsenek szuicid gondolataim, valami mégsem stimmel. megőrültem? 

ez az, amikor azt mondom, nem vagyok őrült, közben meg mégis? 

váó. ez aztán az ötlet, gondolom, aztán elfelejtem. erre az döbbent rá, hogy csak nézek. egész nap csak nézek, de nem látok. nem alkotok. csak nézek. nézek a semmibe.