Fame című musical-ből:
Tyrone:
Reggel hét,
úgy ébredek, hogy csodás,
hideg víz a pofámra
és nyomás!

Két perc
és épp már kész is volnék,
odakint az utcán,
vár napfény és nyüzsgés!

Kit seggbe lőtt az ármány,
lábam visz mint egy gép,
úgy mint a postást,
hullhat hó és fújhat szél…

Nem kell több szó,
indulj és táncolj,
kint a járdán!

Táncolok a járdán…
Táncolok a járdán…
Táncolok a járdán…
Táncolok a járdán…

Délben,
egy Wall Street-i banknál,
az ebédidő, hogy rázzak,
csak rám vár,
South Street, négykor,
hip-hop a műsor,
tódul a nép,
sok turista buszról.

Time Square és West Side,
este ott megy a show!
Csodát lát a West Side,
ez a srác nagyon jó.
Nem kell több szó,
indulj és táncolj,
kint a járdán!

Táncolok a járdán…
Táncolok a járdán…
Táncolok a járdán…
Táncolok a járdán…

Fél tíz,
a street dance beindul,
megáll az élet
a Seventh Avenue-n

Éjfél,
még nem talált otthon,
a Time Square,
fényárban tombol!
És jön a finálé,
ezer szem tapad rám,
a Schubert Alley-n
azt mondják:
a srác – király!
Egész New York enyém,
szólít, hogy táncolj,
szólít, hogy táncolj,
táncolj – kint a járdán!

Együtt:
Táncolok a járdán…
Táncolok a járdán…
Táncolok a járdán…
Táncolok a járdán…

Táncolhatnékom van:)) TÁNCOLJ te IS:D
nem tudom mint általában hogy ti hogy vagytok vele...de nekem Avril Lavigne számaitól olyan táncolhatnékom van hogy néha olyan helyeken is járni kezd a lábam, ahol háát elég gáz..:)) Főleg a Hot című számán, arra nem bírok nem táncolni:))
nah de tökremindegy:))

Sámán lettem

tűzbe nézek
tűzzé válok
próbálok aranyos palástot

fényes szikrák
messze szállnak
szellő lányok táncot járnak

dobok hangja
bennem dobban
láncos botom földön koppan

lelkem járja
ezt a táncot
ledobja a nehéz láncot

körbe-körbe
egyre másra
léptem visz a másvilágra

vágyak, álmok
egybefolynak
nincsen múlt és nincsen holnap

lángok fénye
elvarázsol
tűz leánya velem táncol

izzó parázs
szemem helyén
táncot járok fák tetején

lábam dobban
testem billen
lelkem messze jár már innen

sólyom szárnyak
repítenek
Sámán hangok
segítenek

ropog a tűz
már nem hallom
darabokban minden csontom

szétszednek
majd összeraknak
táncot járok önmagamnak

sámán forgás
varázs körök
tűz szívébe beköltözök

szól még a dal
dobban a láb
a tűz sem adja még alább

én fekszem csak
földön testem
életfáról visszaestem

helyén van már
minden csontom
varázsigéimet ontom

sámán vagyok
táltos lettem
sólyomként száll már a lelkem

köszöntöm a fát
az erdőt
ismerem a bárányfelhőt

barátom őz
alvó bagoly
titkokat súg a hangyaboly

két világ közt
ajtó vagyok
a földön fekve is szárnyalok

test sebeket begyógyítok
lelketeknek erőt adok
naponta többször meghalok