Szevasztok!   Hát már most félek a hétfőtől...... ma ugyanis, lenn ültünk váriba, bolon haver csikiz meg minden erre a közelben lakó ofőm elmegy mögöttünk! Először nem vettük észre, aztá amikor igen mindenki leugrott a szinpadszerű izéről és leültünk úgy hogy ne látszódjunk! Eddig még oké is volt, de aztán kedves csikizős haver elkezdett kiabálni neki xD és hát...... sztem felismert minket, uhhogy asszem, hétfőn megint erkölcsi előadás lesz..De azért a többihez hasonlóan jó nap volt! Nah és most tetszik egy srác...xD áááh de nem tom... mondjuk 3 év van köztünk és hát nem tom ő hogy gondolja, de mostanában mintha ő is... de jó ez egyáltalán nem bizti.... ér deee klőd   ne irántam! deeeeeeeee ez nem biztiiii... nah hát reménykedem! De majd meglátjuk, mert elég híres a múltja arról hogy nem épp egy olyan srác aki, hogyismondjam kapcsira termett! És én eddig hm kb észre se vettem, de ő ezen változtatott..és hát most talán kicsit túl észrevettem..!:)  nah hagyjuk...

Ákos : Pygmalion dala

Megírom neked a versemet
Szoborrá magamban így növesztelek,
reggelre kelve lerontlak újra,
szűz ujjam közt Te vagy most a gyurma

Rézből agyagból, sosem volt magamból az öncsalás csontjain felépítelek,
halhatatlan és magasztos leszel, mint barbár faragta kontár műremek.

Magamon nevetve hitetlen nézlek,
tisztának látlak, mint Zsuzsannát a vének
Márvány sze meden valódi könny,
hogy megőrítettél, most megköszönöm

Tested minden szegletén át,
két vállra fektet a vágy
Tűztől forró minden ajkad,
a kétely benned végre alhat,
rajtad győzni fog a t ested
bizton érzed el nem enged,
a kéj benned már alig fér meg,
a mámor ellen nincsen érved,
a tűz most szorít, össze roppant téged
olthatatlan katlant, a tested újra győzni készül,
összes bűnöd mint elévül,
nem mutatsz most hazug kedvet,
minden sejted ordít, reszket,
nem fordulhatsz innen vissza,
a szándék mint a véred tiszta,
egyetlen szó hallgat benned,
minden arra szólít tedd meg,
tedd meg, tedd meg!
Maroknyi habbá roskad a tested.

*Szárnyalj szabadon, lázadj, és élj, keresd a szeremet, serkentsd az alkotás vágyadat, ne félj semmitől, menj el a szakadék széléig. Add magad, olvadj fel, add magad, olvadj fel .Te!

Az egyetlen ami emberi szerelemmel szeretni, értelem és remény nélkül, talán éppen a reménytelenséget űzni. A szerelem a költészet nyersanyaga, angyali szavalat, ős örömforrás, kín bokor, hűsítő jelbeszéd. A szemed. A szád.. Anyagtalan test, óhaj nélküli epekedés, álomtalan éjjel, egyszeri varázslat. Ritkán jön, hamar múlik, minden bölcsességet nélkülöz, vak és valódi, parttalan és nehézkes bátortalan és követelőző.

Szatén szalagok lobogása fogja össze mámor fűszerezi és titkos zenét dúdol, merőleges az életre, párhuzamos a halállal. Mindig egyetlen, mindig igazi. Tétova szándék, veszélyes és tilos, és örök - ahogy te meg én, nem lehetünk, csak egyetlen pillanatra, most, vagy soha

*Ne pazarold kiszabott idődet, tudván tudd a teremtés törvényeit és ne harcolj ellenük

Az az illat a nyakadon…Nem nem a parfümöd, a hajad, a bőröd, a csontod illata, puszta létezésed láng forró szaga, szaru tobzodó mámor párlata a fölhabzó erény tarkód szegletén. A testedből fonódó vágy ütőerén.

És szeretlek
(szeretlek)
Nem az üdvösségért, vagy a bűnért. Az életért Ragaszkodom, és szeretek .
(Szeretlek mondjuk és érzünk)
Tovább nem nevel semmi engem
(szeretlek, mondják a halálba menők)
Meg nem békít, és nem uszít más, s a világ s a magam bűne ellen
(Szeretlek, súgok a próféta fülébe mielőtt, mielőtt elárulnánk, mielőtt gyilkosok kezére adnánk.)
Gyantád vagyok, körül ölellek.
(szeretlek hangzik az elbocsátás pillanatában)
Önmagamba átemellek mint a megdermedt kőben az időben maradt ős bogarat őrzi a ragyogó jáspis
(Szeretlek, mondjuk és érzünk)

A remény rabjai

1946-ban egy Andy Dufresne nevű bankárt - noha makacsul hangoztatja ártatlanságát - kettős gyilkosság elkövetése miatt életfogytiglani börtönbüntetésre ítélnek. Dufresne egy Maine állambeli büntetés-végrehajtó intézetbe kerül és hamar meg kell ismerkedjen a börtönélet kegyetlen mindennapjaival, a szadista börtönszemélyzettel, a szinte elállatiasodott rabokkal. Azonban Andy nem törik meg. A bankéletben szerzett tapasztalatai segítségével elnyeri az őrök kegyét és azzal, hogy elvállalja egyik rabtársa illegális akcióiból származó bevételeinek könyvelését, kivívja "társai" elismerését is. Cserébe viszont lehetőséget kap a börtön könyvtár fejlesztésére, ezzel némi emberi méltóságot csempészve a keserű körülmények között élő rabok mindennapjaiba.

A film Stephen King kisregénye alapján készült.