Örülj, hogy van!
Örülök hogy egyre többen látogattok a blogomra! Mindenkit szívesen látok, s bár így se vagyunk sokan én ennek a kevésnek is örülök! Remélem eddig is tetszettek a cikkek és a továbbiakban is elnyeri tetszéseteket az általam kiválasztott témák! És remélem hogy még nagyon sokáig írhatok nektek ide!:)
Hamarosan Karácsony!!! Yeaahhh...Szerintem nincs olyan ember aki ezt az ünnepet ne szeretné! A Szeretet ünnepe! Eddig egy embertől hallottam, hogy ő nem szereti ezt az ünnepet mert ilyenkor a családban csak veszekedés van....Hát az tényleg rossz, de ilyenkor elkap egy olyan érzés hogy azt mondjam neki: Örülj hogy van kivel veszekedned!
Ha arra gondolunk, hogy hány ezer,hány millió embernek nincs kivel veszekednie, csak az utcán végigsuhanó széllel! Akinek nincs családja!
Ha ezt mondanám talán mindjárt lelkesebben várja azt az ünnepet melyen talán csak veszekednek, de ilyenkor rájön,hogy milyen jó tartozni valakihez!
Az utcán élő, nyomorgó,vagy segítségre szoruló embereknek nem adatik meg ez a lehetőség...lehet hogy ő szívesebben vitatkozna most valakivel, és nem arra gondolna, hogy holnap mit fog enni, vagy hogy hova tud menni!
És a sok-sok ember ilyenkor önző módon nem is gondol ezekre az emberekre!
Arra hogy ezt így meglássam és leírjam persze motíváló eszköz is segített! Egy könyv, mely nem ennyire rémesen írja le ezt amit én most itt megfogalmaztam, de a család utáni vágyódás legjobban kifejező könyve!
Persze az író egy gyermekkel a főszerepben írja le, hogy mennyire rossz egyedül lenni, s a könyvben nem az ünnepről van szó, de úgy gondoltam most így ilyenkor a legjobb előhozni ezt a témát!
A könyvben egy kislányról van szó! Egy árva kislányról, aki minden bátorságát összeszedve elszökik egy árvaházból, és elkezdi keresni azt az embert akit végre a családjának tekinthet!
Clara Dubois ezt írja meg Romantikus regényében az Álomkergetőkben!
S a jelentéktelennek tűnő ponyvaregény akár valóság is lehetne, mert gondoljunk csak bele, hány ilyen ember élhet közöttünk!
Michaélle elvált asszony, se kutyája, se macskája, se gyereke. Az előbbiek hiánya
nem zavarja, és már beletörődött abba is, hogy gyermeke sem lehet. Ám ekkor találkozik Marionnal, aki elhiteti vele, hogy jól szituált családban élő kislány, holott valójában az utcán tengődik, árva, de folyamatosan arról álmodozik, hogy egyszer ő is tartozni fog valakihez. A két lelkileg sérült ember mind közelebb kerül eymáshoz, Marion nagy szabású hadműveletbe kezd, hogy valóra válhasson mindaz, amiről csak képzelgett egész rövid életében. Gyerekes, illúzió táplálta cselszövései azonban komoly kalamajkát okoznak, kis híján felborítják Michaélle és egy férfi kezdődő kapcsolatát és az ő terveit is, ám végül -- természetesen -- az álmok győzedelmeskednek, elkezdődik három sorsüldözött ember egy másik, egy új élete.
Megvenném!
Firkálta:Lara 17:59
Hamarosan Karácsony!!! Yeaahhh...Szerintem nincs olyan ember aki ezt az ünnepet ne szeretné! A Szeretet ünnepe! Eddig egy embertől hallottam, hogy ő nem szereti ezt az ünnepet mert ilyenkor a családban csak veszekedés van....Hát az tényleg rossz, de ilyenkor elkap egy olyan érzés hogy azt mondjam neki: Örülj hogy van kivel veszekedned!
Ha arra gondolunk, hogy hány ezer,hány millió embernek nincs kivel veszekednie, csak az utcán végigsuhanó széllel! Akinek nincs családja!
Ha ezt mondanám talán mindjárt lelkesebben várja azt az ünnepet melyen talán csak veszekednek, de ilyenkor rájön,hogy milyen jó tartozni valakihez!
Az utcán élő, nyomorgó,vagy segítségre szoruló embereknek nem adatik meg ez a lehetőség...lehet hogy ő szívesebben vitatkozna most valakivel, és nem arra gondolna, hogy holnap mit fog enni, vagy hogy hova tud menni!
És a sok-sok ember ilyenkor önző módon nem is gondol ezekre az emberekre!
Arra hogy ezt így meglássam és leírjam persze motíváló eszköz is segített! Egy könyv, mely nem ennyire rémesen írja le ezt amit én most itt megfogalmaztam, de a család utáni vágyódás legjobban kifejező könyve!
Persze az író egy gyermekkel a főszerepben írja le, hogy mennyire rossz egyedül lenni, s a könyvben nem az ünnepről van szó, de úgy gondoltam most így ilyenkor a legjobb előhozni ezt a témát!
A könyvben egy kislányról van szó! Egy árva kislányról, aki minden bátorságát összeszedve elszökik egy árvaházból, és elkezdi keresni azt az embert akit végre a családjának tekinthet!
Clara Dubois ezt írja meg Romantikus regényében az Álomkergetőkben!
S a jelentéktelennek tűnő ponyvaregény akár valóság is lehetne, mert gondoljunk csak bele, hány ilyen ember élhet közöttünk!
Michaélle elvált asszony, se kutyája, se macskája, se gyereke. Az előbbiek hiánya
nem zavarja, és már beletörődött abba is, hogy gyermeke sem lehet. Ám ekkor találkozik Marionnal, aki elhiteti vele, hogy jól szituált családban élő kislány, holott valójában az utcán tengődik, árva, de folyamatosan arról álmodozik, hogy egyszer ő is tartozni fog valakihez. A két lelkileg sérült ember mind közelebb kerül eymáshoz, Marion nagy szabású hadműveletbe kezd, hogy valóra válhasson mindaz, amiről csak képzelgett egész rövid életében. Gyerekes, illúzió táplálta cselszövései azonban komoly kalamajkát okoznak, kis híján felborítják Michaélle és egy férfi kezdődő kapcsolatát és az ő terveit is, ám végül -- természetesen -- az álmok győzedelmeskednek, elkezdődik három sorsüldözött ember egy másik, egy új élete.Megvenném!
Firkálta:Lara 17:59
Szólj hozzá!
