segíts

Helen Adams Keller

Született: 1880. június 27.  /Tuscumbia, Alabama/

Meghalt: 1968. június 1. / Arcan Ridge, Connecticut/

Nemzetisége: amerikai

Ismert mint: amerikai siketvak író, aktivista, előadó

Helen Keller egy Ivy Green nevű birtokon született. Családja német eredetű, édesapja állítólag svájci. Születésekor egészséges volt, de tizenkilenc hónapos korában súlyos beteg lett. Orvosai „heveny gyomortáji és agyi vértolulást” állapítottak meg nála, ami valószínűleg skarlát vagy agyhártyagyulladás lehetett. A betegség nem tartott sokáig, de siketség és vakság lett a következménye. Abban az időben csak egyetlen emberrel tudott Helen kommunikálni, mégpedig Martha Washingtonnal, a család szakácsának hatéves kislányával, aki saját jelnyelvet alakított ki a beteg kislánnyal. Egy év múlva már mintegy 60 jelet tudtak használni.

"Azt mondták, nagyfokú agy- és gyomorbántalmam van. Az

orvos nem hitte, hogy életben maradok. De egy reggel korán a láz

megszűnt, oly hirtelen és titokzatosan, ahogy föllépett. Nagy

öröm volt a családban, mert ekkor még az orvos sem sejtette,

hogy én többé sem látni, sem hallani nem fogok."

1886-ban Keller Charles Dickens American Notes (Amerikai jegyzetek) című írásában olvasott egy Laura Bridgman nevű siketvak kislány sikeres taníttatásáról. Az édesanyát ez arra ösztönözte, hogy az ifjú Helent apja kíséretében Dr. J. Julian Chisolm baltimori szem-fül-orr-gége specialistához küldje vizsgálatra.Ez az orvos azután megismertette a családot Alexander Graham Belllel, aki akkoriban siket gyermekekkel foglalkozott. Bell tanácsára a szülők felkeresték a Vakok Perkins Intézetét Bostonban, azt az iskolát, ahol Bridgmant is tanították. Az iskola volt diákját, Anne Sullivant küldte a családhoz Helen tanítójául. Az akkor még csak húszéves Sullivan maga is látássérült volt. Így kezdődött az a 49 évig tartó kapcsolat, aminek során Sullivan tanítónője, nevelőnője, társalkodónéje lett Kellernek.

Sullivan engedélyt kapott Keller édesapjától, hogy a kislányt elválassza családjától, és kis, kerti házukban oktassa. Első feladata az elkényeztetett kislány fegyelemre szoktatása volt. Keller aznap ért el áttörést a kommunikációban, amikor rájött, hogy tanára a vizet jelképező mozdulatokat végez a tenyerén, miközben vizet csorgat rá. Ezekután kimerülésig kérdezgette Sullivant, hogy megtanulja a számára ismerős többi tárgy nevét, mint például legkedvesebb babájáét. 1890-ben a tízéves Hellen Keller megismerte egy norvég siketvak kislány, Ragnhild Kåta történetét, aki megtanult beszélni. Kåta sikerén felbuzdulva Keller is meg akart tanulni beszélni. Sullivan a Tadoma-módszerrel tanította kis diákját, melyet két további eszközzel egészített ki: egyrészt Helen megérintette a beszélők ajkait és torkát, másrészt Sullivan ujjaival betűzött a kislány kezén. Később Keller megtanulta a Braille használatát, aminek segítségével nemcsak angol, hanem francia, német, görög, és latin műveket is olvasott.

Helen Keller életéről készült filmek

A csodatevő:

A süket-néma, a külvilággal semmiféle kommunikációra nem képes kislányhoz, Helen Kellerhez új nevelőnőt fogadnak a szülei. Annie Sullivan hihetetlen akaraterővel, bátorsággal és következetességgel, a környezet - és a nézők - számára olykor szinte elviselhetetlen módszerével végül megtanítja a kislányt az együttélés legelemibb szabályaira, érzelmei kifejezésére.
A két főszereplő, Anne Bancroft és Patty Duke 1962-ben Oscar-díjat kapott a filmben nyújtott megrázó alakításáért.

A kismadár

Helen Keller halmozottan hátrányos lány, akit szülei teljesen elzárnak a külvilágtól. Se nem lát, se nem hall, se nem beszél, csupán dührohamaival képes kommunikálni a világgal. Nem lehet cukorkákkal lenyugtatni, a szülők intézetbe adnák szerintük kezelhetetlen lányukat. Belép az életükbe Anne Sullivan, a gyengén látó tanárnő, akiben megvan a beleérző képesség és a türelem kellő elegye, hogy Helent egy kicsit visszahozza a világba. Helen szülei sokat veszekednek a tanárnővel, nem értenek egyet módszereivel. Igazából már régen lemondtak lányukról. Meglepetéssel vegyes szégyenérzettel veszik észre, hogy lányuk mennyire emberi és tanulékony...

Helen Keller írásai

Keller egyik legkorábbi írása tizenegy éves korából való (1891), és a "The Frost King" (A Fagykirály) címet viseli. Egyesek szerint a mű Margaret Canby The Frost Fairies (A Fagytündérek) című történetének plagizálása. Az ügy vizsgálata során fény derült arra, hogy Kellernek valószínűleg kriptomnéziája lehetett, azaz miután valamikor felolvasták neki Canby történetét, az emlék a tudatalattiában rejtve megmaradt, és mivel a felolvasás eseményét elfelejtette, a történetet úgy adta vissza, mintha maga találta volna ki.

23 éves korában (1903) Sullivan és férje segítségével Keller kiadta önéletírását, amelyet főiskolás diákként írt. .A kötet 21 éves koráig tartó életéről szól, és tartalmazza Keller levelezését. 

1908-ban Helen megírta a "The World I Live In" (A világ, amelyben élek) című alkotását, amiben bepillantást enged az olvasóknak a világgal kapcsolatos érzéseibe.  "Out of the Dark" (A sötétségből kifelé), egy szocializmusról szóló esszésorozat, 1913-ban jelent meg.

Spirituális önéletrajzi írása, My Religion (Az én vallásom), 1927-ben látott napvilágot, majd Light in my Darkness (Fény a sötétségemben) címen újra kiadták. Kiáll a sokat vitatott misztikus Emanuel Swedenborg - aki állítása szerint látta az utolsó ítéletet és Jézus Krisztus második eljövetelét - tanai és az őt követő swedenborgiánusok mellett.

Keller összesen 12 könyvet és számos cikket írt.

Idézetek Helen Kellertől

"Sohasem veszíthetjük el, amiben egyszer örömünket leltük. Mindazok, akiket mélyen szeretünk, részünkké válnak."

"Amikor a boldogság egyik ajtaja bezárul, egy másik kinyílik. De gyakran oly sokáig tekintünk vissza a zárt ajtóra, hogy nem vesszük észre, amelyik megnyílt előttünk."