Hm...

Engem még csak ma fogott el az az igazi őszi hangulat. Amikor kinézek itt, a mellettem lévő ablakon a szomszéd diófa ősz által lecsupaszított ágai integetnek. A fa alatt pedig a megbarnult, száradt levelek. Sokan nem kedvelik ezt az évszakot...sokan a halállal, a természet halálával kapcsolják össze.

 Nem a halál az első dolog ami eszembe jut, ha ránézek a különböző színekben pompázó erdőre, mely házunk mellett terül el. Talán furcsa...Nekem ez a pihenés...a téli álomra való felkészülést jelenti. A növények és az állatok készülnek a télre. Szép évszak.

Mindegyik évszaknak megvan a maga gyönyörűsége, ahogy az ősznek is. Van egy vers. Ady Endre verse. Melyben az Ősz a halál. Az Ősz amely Párizsban járt.

Ady Endre: Párisban járt az Ősz

Párisba tegnap beszökött az Ősz.
Szent Mihály útján suhant nesztelen,
Kánikulában, halk lombok alatt
S találkozott velem.

Ballagtam éppen a Szajna felé
S égtek lelkemben kis rőzse-dalok:
Füstösek, furcsák, búsak, bíborak,
Arról, hogy meghalok.

Elért az Ősz és súgott valamit,
Szent Mihály útja beleremegett,
Züm, züm: röpködtek végig az uton
Tréfás falevelek.

Egy perc: a Nyár meg sem hőkölt belé
S Párisból az Ősz kacagva szaladt.
Itt járt s hogy itt járt, én tudom csupán
Nyögő lombok alatt.

Amikor először hallottam ezt a verset..hm nem is tudom, nem igazán szerettem. Talán mert itt tényleg az Ősz a halál. Aztán megszerettem. Érdekes volt, hogy az Ősz az elmúlás évszaka, a készülődés évszaka: a halál. Készülődés a halálra. Majd az újjászületésre.

Szép évszak, az egyszer biztos!