Biztosan ti is szerettétek a meséket gyerekkorotokban. Ezzel én úgy vagyok, hogyha csak a gyerekek szerethetik a meséket, akkor én örökké gyerek akarok maradni és valamiért nem érdekel erről mások véleménye=) Állítólag már kinőttem a mesefilm korszakomból, de nem értem, hogy miért ne szerethetném ennek ellenére is őket. Régen és bevallom:$ még most is szeretem megnézni a Pocahontast,  =DD, bár már nagyon régen nem láttam =( Tudjátok az indiánlány és a fehérember szerelméről szóló rajzfilm. Volt benne egy dal, pontosan ez a dal, aminek a szövegét itt láthatjátok... Nagyon kifejező szövege van, ezért is szerettem bele.

Pocahontas : A szél színei

Most azt hiszed, nem tudok semmit...
És te oly sok helyen jártál, mert elvitt a hajó,
De hogy lehet, hogy én,
Ilyen tudatlan, szegény,
Megértem azt is,amire nincs szó...?
Nincsen szó....

Most minden föld a tiéd, hogyha rálépsz,
Hisz élettelen, s birtokodba száll.
Én ismerem a fűt, a fát, a forrást,
Minden él, minden érez, csoda vár...

Mondd, mért hiszed, hogy nincs más, csak az ember,
És értelmetlen, mint hogy másként él?
Ha lábnyomába lépsz egy idegennek,
Látod azt, mit nem hittél, hogy nem hittél.

Sűrű éjeken a farkas-dal a Holdról szól,
A vadmacska a párja után sír,
És ha énekelsz, hát véled zúg a hegység,
Közben eléd hordja színeit a szél,
Közben eléd hordja színeit a szél...

Jöjj, kergetőzzünk ősi, szűk csapáson,
Jöjj, néked nyújtja száz kincsét a Föld,
Jöjj, hemperegj egy gazdagabb világban,
Haszon nincs, minden néked nyújt gyönyört.

A zápor és a folyó édestestvér,
A gémek és a vidra jóbarát,
És összetartó minden, ami itt él,
Körüljárunk, és a lábunk égig ér.

Égig érnek a platánok....
Soha ki ne vágd! Akkor megtudod..

Csak úgy érted, hogy a farkas-dal a Holdról szól,
Ha rézbőrű és fehér összeáll,
És együtt énekelünk mind a hegyek hangján,
Közben ezer színnel kápráztat a szél.

Akkor néked él a Föld,
És csak néked tündököl...
Amíg élsz....
Ezernyi színnel száll a szél...