Ki fog válaszolni a kérdéseimre?
Talán a barátaim?
Talán a tanáraim?
Talán a családom?
Talán az ismerőseim?
Talán Te?
Talán Isten?
Vagy talán én?
Tulajdonképpen miért is akarom tudni?
Csupa kérdés... Ezekre ki fog válaszolni?
Egyik pillanatban megtalálom magam, a másikban már fogalmam sincs ki vagyok, mit akarok.
Vajon miért?
Talán mert nem cselekedtem valamikor helyesen?
Talán.
Talán mert hazudtam?
Talán.
Talán mert nem akarok olyan lenni, mint amit rám akarnak kényszeríteni?
Talán.
Én vagyok. De ki az az én?
Azt hiszem tudom, közben mégse. Ilyenkor elvesztem magam és téged is.
Néha szeretlek, de néha feledlek.
Néha ismerlek, néha nevedet sem tudnám megmondani.
Néha kereslek, néha eszembe se jutsz.
Néha pedig eszembe jutsz és akkor kereslek. Állandóan nevedet ismétlem és tudom soha nem feledlek, mert szeretlek.
Vagynem?
Erre ki válaszol?
Tudom. Nekem kéne.
Megteszem.
De időt kérek.
Sokat.
Tudom. Már megkaptam. Átlátszó kifogásokkal menekülök a kérdések elől.
De miért is? Hiszen én is írtam: "Tudnunk kell szembenézni a valósággal és megküzdeni a gondokkal."
Talán csak így gondoltam. De nem vagyok elég erős hozzá.
Még nem.
Időt kérek.
Csak egy keveset...