Itt az interjú Kristennel..

Kristen, olvastad Stephenie Meyer regényét, az Alkonyatot?

KS: Nem. Be kell vallanom, a forgatásig nem is hallottam róla. Pedig amúgy sokat olvasok, főként klasszikusokat.

Van kedvenc könyved?

KS: Igen, John Steinbecktől az Édentől keletre, és Dosztojevszkijtől a Bűn és bűnhődés. Az Alkonyat regénysorozat, ami kifejezetten tinédzsereknek szól, ez meg nem igazán az én világom.

Az Alkonyat-könyvek nagyon tiszták, Bella és Edward nem szexel...

KS: Persze, mert akkor Ed megölné Bellát! A pasi vámpír. Ha én írtam volna a könyvet, akkor Bella lefeküdt volna Edwarddal, aztán meghalt volna.

Korábban milyen szerepekben láthattunk?

KS: Az Út a vadonba című filmben hippi lányt alakítottam, a Beszélj!-ben pedig olyan lányt, akit egy randi után brutálisan megerőszakolnak. A Pánikszobában én voltam Jodie Foster lánya. Amúgy egyik filmért se kaptam fizetést. Azt hittem, az Alkonyat is ilyen lesz: kap pár jó kritikát, de nem arat nagy sikert. Totál ledöbbentem, hogy ekkorát durrant. Végül is ez nem egy speckó trükökkel telerakott akciófilm, hanem hihető, érzelmes szerelmi történet.

Hogyhogy ilyen jól harmonizáltok filmbeli partnereddel, RP-vel?

KS: Nagyon különleges a kapcsolatunk. Egy hullámhosszon vagyunk, nagyon sokat nevettünk. Nem akarja megjátszani a túlontúl tökéletes, dögös pasit, hihetetlenül őszintén és érzelmesen játszik. Ez bejön nekem.

Mennyi Bella van Kristen Stewart-ban?

KS: Naivabb, mint én, de ő is elég felnőttes lány. Erős és megbízik a női megérzéseiben, hallgat az ösztöneire. Jól kijön saját magával, szeret egyedül lenni, és néha elsüt olyan vicceket, amiket rajta kívül nem ért senki. [nevet] Ez velem is gyakran előfordul.

13 évesen otthagytad a sulit, és magántanulóként érettségiztél le. Soha nem hiányoztak az egykori osztálytársaid?

KS: Az iskola nagyon üres hely. Annak ellenére, hogy szerettem az órákat, és szerettem tanulni, időnként megőrjítettek az osztálytársaim. A gyerekek nagyon durvák tudnak lenni. Piszkálnak, molesztálnak, kirekesztenek, és felületesek. A legtöbbjük nem akarta, hogy köze legyen hozzám, és én se akartam, hogy közöm legyen hozzájuk.

Nem voltak barátaid?

KS: Természetesen voltak, de én szeretek egyedül lenni. Soha nem voltam nagy társasági lény, soha nem érdekelt, hol van a legközelebbi parti. Az iskolában vagy benne vagy egy menő bandában, vagy ha nem, akkor furán néznek rád, és hamar kívülálló leszel.

Nem szereted az embereket?

KS: Nem vagyok magányos, de soha nem akartam a tömeg részévé válni. két éve volt egy osztálytalálkozónk. Mindenkinek járt a szája, de senki nem mondott semmi tartalmasat. Akárhányszor visszakérdeztem vagy tettem egy kritikus megjegyzést, máris letámadtak, miért vagyok ilyen komoly. Utálom a felszínes embereket, és ha irányítani akarnak. Szükségem van a szabadságra!

Mióta tudod, hogy színésznő akarsz lenni?

KS: Los Angelesben élek, és a szüleim is filmesek. Gyerekként sokszor néztem a többi gyereket a tévéműsorokban vagy filmekben, és azt gondoltam, ezt én jobban tudom.

Másként gondolkozol, mint az ismert hollywoodi csajok, Paris Hilton vagy Lindsay Lohan?

KS: Igen, én nem hiszem el magamról, hogy sztár vagyok, csak mer híres lettem. Nem is viselkedek úgy. Az vagyok, aki vagyok, és kész-passz!

Ezek szerint nem izgalmas a filmsztárok élete?

KS:Nagyon fárasztó. Ha promóciós körúton vagy, és körberepülöd a fél világot, buborékban élsz, teljesen el vagy zárva mindenkitől. Mindig mások mondják meg, mit tegyél és mit ne. Ez idegesítő

A következő filmedben, a The Runawaysben Joan Jett énekesnőt alakítod. Amúgy milyen zenét hallgatsz?

KS: Imádom a retrót. Rajongok Van Morrisonért, ahogy Rob is. Mikor nemrég láttam élőben, sírtam a gyönyörűségtől. Ezenkívűl bírom még a Beatlest, a Rolling Stonest, David Bowie-t és a Cheap Tricket. Ugyanolyan a zenei ízlésem, mint a szüleimnek. Nem durva?!

by Popcorn