Hát na... akkor írok:) Bevallom a mai bejegyzés unszolás hatására született, de gondoltam miért ne? Elég sok minden van bennem... A történetem alakítása olyannyira lefoglal, hogy majdnem egész nap azon agyalok. Szinte nem tudok másra gondolni, csak hogy mit tegyen Severin... vagy mi mikor derüljön ki ;D Ne reménykedjetek, nem árulok el semmit.

Viszont eszembe jutott valami. Hallgattam egy számot, amit nem rég szedtem le valahonnan nem igazán tudom miért tartottam meg, de az énekes hangja emlékeztet egy arcra. Végülis nem ismerem azt az arcot, de már láttam. Olyan vadregényes álombéli... Érdekes, de úgy látszik megtaláltam a hangját?! Szóval róla eszembe jut az összes romantikus film, amit életemben láttam. Ő annyira valóságos, közben pedig csak a képzeletem szüleménye. Biztosan tudjátok milyen... az, akit minden filmben látsz... az a valaki, aki reméled, hogy valahol létezik, mert olyan nincs, hogy ne létezzen. Éreztétek már úgy, hogy együtt álmodtok valakivel? Hogy ott abban a pillanatban tudod, hogy az ő álmaiban te vagy... úgy ahogy a tiédben ő. Ez is valami olyasmi. Lehet, hogy fel kell nőnöm, de én azt hiszem inkább megvárom, míg a világ kezdd újra fiatalodni. Erről más jut eszembe... Az amikor egyszer egy hát nem akarok sértő lenni vén banya kioktatott arról, hogy szerinte mennyire rossz a fiatalok felfogása. Azt hiszik, hogy minden csak úgy van, ahogy ők akarják és azt hiszik a világnak kell alkalmazkodni hozzájuk. Erre már egy idézettel válaszoltam, igazából nem vettem sértésnek. Én úgy érzem, később is tudom úgy alakítani az életem, hogy az nekem tetszen... még ha alkalmazkodnom kell a világhoz, vagy bárkihez is. Én TUDOM, hogy meg tudom majd tenni... Lehet, hogy csak belőle a saját fiatalkori hibái hozták ki ezt... de, mint már párszor említettem, szerintem sosem késő... És minderről ismét egy másik gondolat jut eszembe... Amit egy romantikus filmből vettem... Minden kapcsolatban van egymással!

Tudnám folytatni... de hagyom, hogy innen már a saját gondolataitokkal folytassátok...