Ez valahogy mindig olyan távolinak, lehetetlennek tűnt. Csak egy állat... mondanák sokan.

Nekem viszont... A legelső emlékeimben is ott volt. Ahogy egy akkor még kicsi fekete szőrpamacs rágcsálja anyukám virágágyásaiba rakott léceket. Mindegyik az ő foglenyomatocskáit mutatja. Aztán velem együtt nőtt. Mindenki szerette. Itt nem csak a családra, az egész környékre gondolok. Mindenkinek volt valami hozzá fűződő emléke... ha talán csak egy "ajándékcsomag" is az udvarában. Ő annyira emberi volt. Mint amikor úgy érzed, igen ez a kutya tényleg érti mit mondok. Mindig tudta mit akarunk, az már csak mellékes volt, hogy nem mindig fogadott szót. 12 évig együtt voltunk... mindig ott volt a háttérben. Mindig vigyázott ránk.

Bennem van, ahogy kergetem az udvaron öt évesen... aztán ahogy kiszökött a kerítés alatt, hogy biciklisekre vesse magát. A szidások és az orrkoppintások tőlünk... amilyen bűnbánóan tudott nézni... Rossz múlt időben beszélni. Minden szilveszterkor be kellett zárni, annyira félt a hangos durranásoktól...aztán végül olyan hangosan sírt hogy elengedtük... napok múlva került csak haza sáros bundával..bizonyára struccként viselkedett..

Aztán ott volt a makacs természete... mindenáron ő akart a legerősebbnek tűnni, sokszor rá is fázott emiatt.

Aztán amikor fürdettük... először fejvesztve menekült a víz elől, majd mozdulatlanul tűrte hogy mosdassuk.

Egészen az ezelőtti hétig minden ugyanolyan volt. Aztán ismét egy buta cselekedet és tessék már meg is volt a baj. Fájó lábbal és hassal egész héten csak feküdni tudott. Megéreztem. Tudtam, valami történni fog. Valami rossz. Letérdeltem mellé a fűbe és kértem: "Csak pár évet még. Muszáj... Szeretlek."

Nem adott éveket, csupán napokat.

Csak egy állat, mondanátok... hiába... úgy siratom mintha legalább a legjobb barátomat vesztettem volna el.

Ő volt az, aki mindenkinek hiányozni fog. Akire ha ránéztek azt mondták... Ő érti mit éreznek az emberek.

Egy dolog... ha ránézek a lányára... ugyanazok a színek és foltok, ugyanott. Örökké megmarad egy ilyen társ.

Kormos... (L) :'(

„A kutya nemesebb lény mint az ember. A kutya hűséges, önfeláldozó és mindenek előtt feltétel nélküli szeretete a leirigylésre méltóbb tulajdonsága amit az ember soha nem tudhat magáénak."