P.C. Cast sorozata már hét könyvvel büszkélkedhet, aminek 6. részét szeptemberben készülnek kiadni Magyarországon. Korábban már írtam az olvasott részekről és most behozom a lemaradást. Itt a Vad és a Préda. A folytatás... ;D

A könyvben mindent találsz, ami csak érdekelhet: barátságok szövődnek, szenvedélyes szerelmek lobbannak lángra és alszanak ki. Vámpírok, szex, szerelem, szenvedély, vérszívás, bukott angyalok és áruló főpapnők. Zoey élete bonyolult... ;) Bonyolultabb, mint ő szeretné...

P.C.Cast, Kristin Cast
A Vad

Zoey Redbird irigyelt kiválasztottból egyszerre kitaszítottá válik. Három pasijából egy meghalt, kettő pedig örökre meggyűlölte. Barátai hátat fordítottak neki, csak az emberré változott Aphroditében és a vörös vámpírrá lett Stevie Rae-ben bízhat. Az ő segítségük azonban kevés lesz Neferet ellen, aki hadat üzent az embereknek, és arra készül, hogy vérbe borítsa az egész világot. Zoey tudja, hogy ezt mindenáron meg kell akadályoznia, arról azonban fogalma sincs, hogyan. És amikor azt gondolja, hogy ennél r?sszabb már nem jöhet, Aphroditének látomása támad, amelyből az derül ki, hogy egy ősi gonosz készül újra testet ölteni…

„És akkor meghallottam. Egy holló kezdett vartyogni olyan közel hozzám, hogy látnom kellett volna a hozzám legközelebbi fa árnyékos ágai közt. Kiáltására azonnal válaszolt egy másik, majd egy harmadik. Leírhatatlanul félelmetes volt a hangjuk. Hirtelen megértettem, miért hívják őket Hollómásoknak. Első hallásra könnyen össze lehet téveszteni a hangjukat egy hollóéval, de ha jobban odafigyel az ember, rájön, hogy ezek valójában nem madarak, és amit hall, abban a halál, a rettegés és az őrület hangjai kevere?nek. A meleg, kellemes szellőt jeges üresség váltotta fel, mintha egy sírkamrába léptem voltam. Ereimben megfagyott a vér.

Nala kitartóan fújt, és vállam felett a hatalmas tölgyek körüli sötétséget fürkészte, amely máskor ismerős és barátságos volt. Ma éjjel azonban nem. Ma éjjel szörnyek lakoztak benne. Önkéntelenül is meggyorsítottam a lépteimet, és kétségbeesve néztem körül, hátha megpillantok valakit a vámpírjelöltek közül, akik az előbb még körülvettek. De Nala meg én azóta befordultunk a sarkon, és t?ljesen egyedül maradtunk az éjszaka kísérteties teremtményeivel.

A hollók ismét vartyogni kezdtek. Hangjuktól felállt a szőr a karomon és a tarkómon. Nala felmordult, és ismét fújt egyet. Szárnyak verdestek körülöttem, olyan közel, hogy felkavarták a hideg levegőt. Aztán a szagukat is megéreztem. Bűzlöttek, mint a rothadó hús. Halálos, émelyítően édes illat csapta meg az orromat. A szívem a torkomban dobogott. Számban éreztem a félelem fémes ízét."

P.C.Cast, Kristin Cast
A Préda

Ezt éppenséggel pár órával ezelőtt olvastam ki! ;D Imádtam! 

Zoey és barátai a föld alá kényszerülnek, ahol Kalona és a Hollómások nem érhetik el őket. Ám az élet az alagutakban sem veszélytelen, a vörös vámpírjelöltek ugyanis korántsem olyan barátságosak, ahogyan azt Stevie Rae állítja. Egy balszerencsés találkozás Heath-szel aztán új fordulatot ad az eseményeknek, és Zoey-nak nem marad más választása, mint visszatérni az Éjszaka Házába, pedig jól tudja, hogy az egyre nagyobb hatalommal rendelkező Neferet végezni akar vele…

„Hirtelen felgyorsultak az események. A szörnyeteg elrugaszkodott a fától, én pedig abban a pillanatban előrelendültem. Láttam, hogy Heath meghúzza a ravaszt, és hallottam a fegyver fülsiketítő dörrenését, a Hollómás azonban emberfeletti sebességgel mozgott. Kitért a lövés elől, és a golyó csak az üres levegőt döfte keresztül, mielőtt belefúródott volna a jégpáncéllal borított fa egyik ágába. Ahogy a lény Heath felé repült, láttam, hogy éles karmai begörbülnek, és eszembe jutott, hogy egy ilyen szörnyeteg még szellemalakban is majdnem elvágta a torkomat. Most, hogy a Hollómások teljesen visszanyerték a testüket, tudtam, hogyha nem találok ki valamit gyorsan, Heath meg fog halni.

A félelemtől és a dühtől sikoltva nekirohantam Heath-nek, és ledöntöttem a lábáról éppen abban a pillanatban, amikor a Hollómás odaért, így engem talált el helyette. Először nem éreztem fájdalmat, csak valami furcsa nyomást a bőrömön, amely a bal vállamtól kezdődött, és végighúzódott a mellkasomon egészen a másik vállamig. Az ütés erejétől megpördültem, és szembefordultam a Hollómással, amely elrepült mellettünk, majd rettenetes emberlábait letéve leszállt a földre.

Vérvörös szemei elkerekedtek a rémülettől, ahogy rám nézett.

- Nem! - rikoltotta borzalmas, földöntúli hangon. - Éllllve akar téged!"

Jöjjön a hatoodiiik!:D