Akkor a leghosszabb a tél, ha már az ember nem remél...
Szeress így, szeress még,
Pedig nem leszek már jó,
Csak ilyen senkinek való.
Ne kímélj, ne is vigasztalj,
Jobb, ha az ember tapasztal,
Mikor a szív a szívnek feszül,
Mindenki egyedül van belül...
Soha nem érted, de széjjeltép.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
