te vagy a hab a fürdőben, libamáj vagy a hűtőben

te vagy a sóhaj a paplanon, jégvirág az ablakon

te vagy a tavaszi áradás, vihar előtti villanás

a folyton nyüzsgő oktogon, az összenézés szombaton,

te vagy a kulcs a kilincs alatt, te vagy a fütty a madárban, egy jegyszedő vagy a dagályban,

minden szavad felém szalad, te vagy az ágy, a párna, a délelőttök a kádba'

rólad álmodtam, folyó voltál, nyárelő volt, kiléptél, széles házakat, a várost fákkal mindent magaddal vittél, így lettem klímamenekült.

háború voltál, fagyos szellő, rózsaszínre festett ég, a bunker bagószag, atomfelhő maradt, mikor elmentél, majd elmossa az idő.

Álmomban világgá ment az ég,
tűzbe borult a virágos rét,
részeg angyal himnuszt énekelt,
költőről mesélt.

Tavaszból ősz lett és télből a nyár,
évgyűrűimben az idő megállt,
lóvá tett Istenen elvágtatott
egy madár.

Angyal lenn a pokolban
szárnyakért áll a sorban
s mind várják, hogy elrepüljenek.

Ébressz fel
ébressz fel már

Minél lejjebbről indulsz el,
annál messzebb repülhetsz el,
nincs út min ne jártak volna már,
csak indulj el.

Angyal lenn a pokolban
szárnyakért áll a sorban
s mind várják, hogy elrepüljenek.