József Attila: Óh szív NyugodjFegyverben réved fönn a téli ég,kemény a menny és vándor a vidék,halkul a hó, megáll az elmenõ,lehellete a lobbant keszkenõ.Hol is vagyok? Egy szalmaszál nagyonhelyezkedik a csontozott uton;kis, száraz nemzet; izgágán szuszog,zuzódik, zizzen, izzad…