szótlanul kihasználjuk egymást, csupán gépek kötnek össze, valami elszakadt, mert követni kezdtél valakit, aki kocsmában kel és fekszik.
a legrosszabb, hogy én biztattalak. Vagy nem az ő hibája? mindig is ilyen voltál, csak én nem láttam?
túl sok színed van, nekem pedig most csak fehér kell.
Én a Halál rokona vagyok,
Szeretem a tűnő szerelmet,
Szeretem megcsókolni azt,
Aki elmegy.
Szeretem a beteg rózsákat,
Hervadva ha vágynak, a nőket,
A sugaras, a bánatos
Ősz-időket.
Szeretem a szomorú órák
Kisértetes, intő hivását,
A nagy Halál, a szent Halál
Játszi mását.
Szeretem az elutazókat,
Sírókat és fölébredőket
S dér-esős, hideg hajnalon
A mezőket.
Szeretem a fáradt lemondást,
Könnyetlen sírást és a békét,
Bölcsek, poéták, betegek
Menedékét.
Szeretem azt, aki csalódott,
Aki rokkant, aki megállott,
Aki nem hisz, aki borus:
A világot.
Én a Halál rokona vagyok,
Szeretem a tűnő szerelmet,
Szeretem megcsókolni azt,
Aki elmegy.
Furcsán kihalt ez a világ.
Veszett rókák futnak a padláson.
Megmarnak a gumicukorkígyók.
De az együttes az frenetikus.
A filmünk a XX. század legelején indul, a abban az évben amikor elsüllyedt a Titanic, az I. Világháború előtti boldog idők csodálatos, reménnyel telis teli nyomai felfedezhetőek a történetben. Izgalmas időszakban játszódik a sorozat, a régi és az új találkozik, és amikor már küszöbön a háború, de igazából senki nem hiszi el, hogy sor kerülhet rá.
Aztán a második évadban már javában dúl a háború, és lassan Downton Abbey-ben is megváltozik az élet...
Szerelem, árulás, csalás, halál, háború, boldogság és remény, mindez a huszadik század elején.
Élmény.
utcazene megvolt. 30y, kiscsillag, és az utcazenészek. alterába csupán napijeggyel. intim torna illegál, heaven street seven és péterfy bori.
egy élmény volt.
elég is.
mindegyikük kiemelkedő, de nem túl ismert előadó. nézelődjetek utánuk. megéri.
te vagy a hab a fürdőben, libamáj vagy a hűtőben
te vagy a sóhaj a paplanon, jégvirág az ablakon
te vagy a tavaszi áradás, vihar előtti villanás
a folyton nyüzsgő oktogon, az összenézés szombaton,
te vagy a kulcs a kilincs alatt, te vagy a fütty a madárban, egy jegyszedő vagy a dagályban,
minden szavad felém szalad, te vagy az ágy, a párna, a délelőttök a kádba'
rólad álmodtam, folyó voltál, nyárelő volt, kiléptél, széles házakat, a várost fákkal mindent magaddal vittél, így lettem klímamenekült.
háború voltál, fagyos szellő, rózsaszínre festett ég, a bunker bagószag, atomfelhő maradt, mikor elmentél, majd elmossa az idő.
.JPG)
Álmomban világgá ment az ég,
tűzbe borult a virágos rét,
részeg angyal himnuszt énekelt,
költőről mesélt.
Tavaszból ősz lett és télből a nyár,
évgyűrűimben az idő megállt,
lóvá tett Istenen elvágtatott
egy madár.
Angyal lenn a pokolban
szárnyakért áll a sorban
s mind várják, hogy elrepüljenek.
Ébressz fel
ébressz fel már
Minél lejjebbről indulsz el,
annál messzebb repülhetsz el,
nincs út min ne jártak volna már,
csak indulj el.
Angyal lenn a pokolban
szárnyakért áll a sorban
s mind várják, hogy elrepüljenek.
2010. december 28.
Másnap bűntudattal ébredek. Nem azért, mert tegnap ellógtam a drámaórát.
Meg kellett volna akadályoznom, ami történt. Zajt csapnom. Késő, ostorozom magam.
Egész nap velem maradnak a vádló gondolatok, és mire észbe kapok, megint a szekrényben állok. Szánalmas, de bejön.
Ismét itt van. Nem veszi észre, hogy nincs egyedül.
Leül a padra. Zaklatottabbnak tűnik. Máris nem vagyok olyan biztos a dolgomban. Van hozzá jogom? Mindenki azt felelné erre, hogy van.
Előkerül a zsebkés.
Itt az idő. Indulás!
Nem mozdul a lábam. A torkomon nem jön ki hang. Ahhoz azonban épp elég nagy zajt csapok a szerencsétlenkedésemmel, hogy észrevegye, valami nincs rendben. Elmenekül. Gondolom pletykás rágcsálókra gyanakszik. Vagyis inkább remélem…
látom a megoldandó feladatot. addig nem mehetek, míg meg nem oldom. de félek. nem merek nekiállni.
2010. december 27.
9:34
Elkezdődik. Kinyitom a szemem. Egy szekrény sötét belsejére vésett betűket próbálom kitapogatni, amikor belép az öltözőbe.
Körülnéz, üresnek ítéli.
Lélegezni is alig merek. Láttam mar azelőtt, de sosem akartam belecsöppenni az életébe.
Tágra nyílt szemmel figyelem, ahogy a nadrágjába nyúl. Már majdnem öklendezni kezdek, de visszahúzza a kezét. Egy kést markol. Hátrébb húzódnék, de nincs hely. Eközben leül a padra, és higgadt arckifejezéssel feltűri a pulcsija ujját.
Már tudom, mire készül. Nem merek közbelépni.
Egy vágás – még csak fel sem szisszen. Nem vérzik, csak egy piros folt marad a penge nyomában. A másodiknál már jobban rányomja a bőrére. Pár percre a szemét is lehunyja, mintha élvezné. Önkéntelenül is összerándulok egy vércsepp látványától.
Három… négy…
Szaporodnak a csíkok az alkaron.
Hányingerem van. Ezelőtt még sosem láttam ehhez hasonlót. Természetes a kérdés, ami felmerül bennem: miért?
Mielőtt jobban belemerülhetnék a kérdés megfejtésébe, abbahagyja. Most a pulcsija ujjába rejti a kínzóeszközt, majd sietősen elhagyja a helyiséget.
Remegő kézzel simítom végig a szekrény ajtaját. Megvan a felirat:
„Mindennek ára van”
néhány ezer év telt csak el, nem volt olyan rég, hogy a lejtőn elindult, és lassan kipusztult a lét.
napra éj és éjre napra, már nem jött újra el, de nem emlékszem pontosan, hogy hol rontottuk el.
hm.
néhány ezer év telt csak el, és megint borús az ég, csak a remény marad, hogy utoljára kinyújtja felénk segítő kezét. ha te is jössz, hát a csillagunkat biztos megismered, mert a szervezetét ugyanaz a vírus támadta meg.
kelj fel, és ültess virágot, szépet, színeset, ha utolsóból első lesz a lelkiismeret.
készülj fel az új világra, mert ha nyílik a kör, mindannyian költözünk mert beteg a föld.
most nagyot sóhajt a teremtő, és jobbra fordul a szél, láthatatlan gömbjébe zárt utolsó lélegzetén.
a része vagy hát nézz körül, talán éppen a körben áll, mert néha embernek látszik az Isten is, ha köztünk jár.
beteg a föld.
Nem nevezném kirándulásnak.
Egy érdekes nap a fővárosban.
Először a Gellért Hotel, ahol megosztották velünk, ma már csak a névért kell fizetni, hisz az angol tulajdonos igen szűkmarkú ezzel a történelemből itt ragadt gyönyörű épülettel. A szobák már messze nem négy csillagosak, viszont aki kedveli a régi idők hangulatát, szerintem tökéletesen otthonosan érzi magát. A dunai kilátás, ami még nagyot dob a legtöbb szobán, plusz a fürdő, amiért már önmagában megéri egy délutánt eltölteni itt.
Bár többen már leírták a szállót, nekem összehasonlíthatatlan élményt kölcsönzött hangulatával, ami talán éppen hogy a nem modern, túlcicomázott kinézetével érte el.
Gellért Hotel egyik díszterme
Zsolnay porcelán ivókút a Gellért Hotel előtt
Kilátás a Gellért Hotel legnagyobb lakosztályából / Citadella, Sziklatemplom
Kilátás a Gellért Hotelből / Duna, Szabadság híd
Ezután következett az alig 5 percre lévő Zwack Unicum Múzeum és Látogatóközpont, ahol meg lehet ismerkedni az Unicum kitalálójának, és utódainak történetével, mostani életével, a gyár felépítésével, a készítési folyamattal. Meglepően érdekesnek bizonyult a múzeum, barátságos idegenvezetővel, bár a gyógynövényszag kicsit átható. Mindenképp érdemes benézni!
Miután itt is végeztünk, egy kis bóklászás következett a Váci utcán, majd a Vörösmarty térről séta a WestEndig... :D nem ajánlom senkinek.
WestEnd tipikus pláza, végeláthatatlan utcákkal, körutakkal, négyszáz üzlettel.
Fél 7kor gyülekező...
Indulás a Vígszínházba, ami már 115 éve ugyanott áll.
A Lenni vagy nem lenni c. darabra volt jegyünk, amihez kicsit félve álltunk. De azt hiszem nem is mondok többet. A tíz perces vastaps mindent elmondott.
Újabb Métisse művészet.. és egy film. A forrás. Láttátok már? Ha nem, itt az ideje...
Métisse egy ír/afrikai soul/elektronikus banda.
Alapítói: Chapter House vagy Skully, és Aida, az 
énekes-koreográfus Côte d'Ivoire-ból, Nyugat-Afrikából.
Most Toulouse-ban, Franciaországban alkotnak.
A banda neve a 'mixture' szó francia változata, mivel zenéjük is egy afrikai-celtic-soul-elektronikus keverék. A dalok szövege gyakran francia, angol és dyoula (Aida otthonának hivatalos nyelve) szavakból tevődik össze.
Számaik többek között feltűntek Madonna - The best next thing c. filmjében, a Dead like me c. sorozatban, valamint különböző kampányokon.
Két albumuk található a piacon, cím szerint a My fault, és a Nomah's land.
http://www.metissemusic.com/fr_home.cfm
Egy érdekes beszélgetés egy diák és egy tanító között:
Professzor: Te keresztény vagy, ugye, fiam?
Diák: Igen, uram.
Professzor: Tehát, hiszel Istenben?
Diák: Természetesen, uram.
Professzor: Isten jó?
Diák: Természetesen.
Professzor: Isten mindenható?
Diák: Igen.
Professzor: A bátyám rákban halt meg, annak ellenére, hogy imádkozott Istenhez, hogy gyógyítsa meg. Legtöbbünk törekedne arra, hogy segítsen másokon, akik betegek. De Isten nem tette. Hogy is van ez, akkor Isten jó? Hmm?
(A diák hallgat.)
Professzor: Nem tud választ adni, ugye? Kezdjük elölről, fiatalember. Jó-e Isten?
Diák: Igen.
Professzor: Jó-e a Sátán?
Diák: Nem.
Professzor: Honnan származik a Sátán?
Diák: Istentől...
Professzor: Így van. Mondd meg nekem, fiam, van-e bűn ebben a világban?
Diák: Igen.
Professzor: A bűn mindenhol jelen van, nem? És Isten teremtett mindent. Igaz?
Diák: Igen.
Professzor: Tehát ki teremtette a bűnt?
(A diák nem válaszol.)
Professzor: Vannak-e betegségek? Erkölcstelenség? Gyűlölet? Csúnyaság? Mindezen szörnyű dolgok léteznek ebben a világban, ugye?
Diák: Igen, uram.
Professzor: Tehát, ki teremtette mindezeket?
(A diák nem tudott válaszolni.)
Professzor: A tudomány állítása szerint 5 érzékszervünk van, amivel megfigyeljük a dolgokat magunk körül. Mondd meg nekem, fiam, te már láttad valaha Istent?
Diák: Nem, uram.
Professzor: Mondd meg nekünk, hallottad már valaha Istent?
Diák: Nem, uram.
Professzor: Érezted már valaha Istent, szagoltad már az Istened illatát? Érintetted már meg Istent?
Diák: Nem, uram. Attól tartok, nem.
Professzor: És mégis hiszel benne?
Diák: Igen.
Professzor: A tapasztalati, igazolható, bemutatható bizonyítékok alapján a tudomány kijelenti, hogy Isten nem létezik. Mit mondasz, fiam?
Diák: Semmit. Nekem csak a hitem van.
Professzor: Igen, a hit. És ez a problémája a tudománynak.
Diák: Professzor, létezik-e a hő?
Professzor: Igen.
Diák: És létezik-e a hideg?
Professzor: Igen.
Diák: Nem, uram. Nem létezik.
(Az előadáson mindenki csendben lett.)
Diák: Uram, lehet sok hőnk, még több hőt termelhetünk. Túlhevíthetünk dolgokat, lehet mega hőnk, lehet fehér hőnk, kevés hőnk, vagy semennyi hőnk. Kemencékben csinálhatunk 1000 fokot vagy akár csinálhatunk 10 ezer fokot is. De nem lesz semmink, amit hidegnek hívunk. Nem tudunk lemenni -273,15 °C alá. Nem létezik olyan, hogy hideg. A hideg szót használjuk, hogy leírja a hő nélküli állapotot. Nem tudjuk mérni a hideget. A hő energia. A hideg nem az ellentéte a hőnek, uram, hanem a hiánya.
(Néma csönd az előadóterem.)
Diák: És mi van a sötétséggel, Professzor? Létezik-e a sötétség?
Professzor: Igen. Hogyan beszélhetnénk az éjszakáról, ha nem lenne sötétség?
Diák: Ismét téved, uram. A sötétség valaminek a hiányát jelenti. Lehet kis fényünk, normális fényünk, nagy fény, villogó fény. De ha nincs állandó fény, akkor nincs semmi, és ezt hívjuk sötétségnek, nem igaz? Az igazság az, hogy nem létezik sötétség. Ha létezne, akkor jó lenne tudni, hogy a sötétség lehet-e sötétebb, nemde?
Professzor: Mire akarsz kilyukadni, fiatalember?
Diák: Uram, azt akarom ezzel mondani, hogy a filozófiai eszmefuttatása hibás.
Professzor: Hibás? Meg tudod magyarázni, hogy miért?
Diák: Uram, ön a kettősségek talaján mozog. Azzal érvel, hogy van az élet, utána pedig a halál, van egy jó Isten és egy rossz Isten. Ön végesnek látja Isten fogalmát, olyan dolognak látja Istent, amit tudunk mérni, tapintani. Uram, a tudomány még azt sem tudja megmagyarázni, hogy mi a gondolat. Ha a halált az élet ellentéteként vizsgáljuk, akkor tudatlanok vagyunk arra a tényre, hogy a halál nem létezhet különálló dologként.
A halál nem az élet ellentéte: csak annak hiánya. Most mondja meg nekem, professzor: azt tanítja a diákjainak, hogy majmoktól származnak?
Professzor: A természetes evolúciós folyamatra hivatkozva, igen.
Diák: Látta-e már valaha az evolúciót a saját szemével, uram?
(A professzor megcsóválta a fejét mosolyogva.)
Diák: Eddig még senki sem figyelte meg az evolúciós folyamatot a munkahelyén és még csak nem is bizonyította, hogy ez a folyamat egy folyamatos törekvés. Ön nem is a saját véleményét tanítja, uram? Akkor ön nem is tudós, hanem prédikátor?
Diák: Van-e valaki az osztályban, aki látta már valaha a professzor agyát?
(Az osztály nevetésben tört ki.)
Diák: Van-e itt valaki, aki hallotta már a Professzor agyát, érezte, megérintette azt, vagy érezte az illatát? Úgy tűnik, senki sem. Így a megállapított szabályok, tapasztalatok, kimutatható bizonyítékok alapján a tudomány kijelenti, hogy önnek nincs agya, uram. Minden tiszteletem az öné, uram, de hogyan adjunk hitelességet az ön előadásának?
(A teremben némaság volt.)
Professzor: Azt hiszem a hitük kell, hogy irányítsa őket, fiam.
Diák: Erről van szó, uram ... Pontosan! A kapcsolat Ember és Isten között a HIT. Ez az, ami életben és mozgásban tartja a dolgokat.
Mellesleg.. ez a diák nem más, mint maga Einstein volt.
kinek mit hozott az a négylábú szőrgombóc, hatalmas fogakkal és fülekkel? jobb helyeken nyúl.
húsvét, és mintha meghalt volna valaki. támadjon már fel.