Londonba akaroook mennííííí .. =DD Valaki említette is, hogy megy holnap. Nahát legalább már tudod mien időre számíthatsz ^^
Dugjuk be valami újba az ujjunk, kakaót igyunk és csókolozzunk...
Elutazunk ketten Angliábaaaa...
Elutazunk ketten Angliábaa
Galamb vagy madárlátta lélek, ne röpülj el mert szeretni téged, olyan mint egy fontost Angliában zenésznek dobni a szerelmes számra...
Utazni kékes színű metróba... lálllállááá:D
Joh elne képzeld, hogy éneklem ezt, hátha megijedsz.
London:
az Egyesült Királyság és azon belül Anglia fővárosa, világváros.
Nagy-London népessége 7 172 091 fő
Népességében rengeteg különböző nemzet, kultúra és vallás képviselteti magát, így Európa és a világ egyik legkozmopolitább és az Európai Unió legnépesebb városa.
Londont a rómaiak alapították.
A név nem latin, hanem kelta eredetű, feltehetően a kelta Londinos személynévből ered. Egy másik elmélet szerint a név egy a kelta kor előtti (őseurópai) Plowonida szóból származik, ami körülbelül annyit jelent, hogy „település a széles folyó partján”.
Ki fog válaszolni a kérdéseimre? Talán a barátaim? Talán a tanáraim? Talán a családom? Talán az ismerőseim? Talán Te? Talán Isten? Vagy talán én? Tulajdonképpen miért is akarom tudni? Csupa kérdés... Ezekre ki fog válaszolni? Egyik pillanatban megtalálom magam, a másikban már fogalmam sincs ki vagyok, mit akarok. Vajon miért? Talán mert nem cselekedtem valamikor helyesen? Talán. Talán mert hazudtam? Talán. Talán mert nem akarok olyan lenni, mint amit rám akarnak kényszeríteni? Talán. Én vagyok. De ki az az én? Azt hiszem tudom, közben mégse. Ilyenkor elvesztem magam és téged is. Néha szeretlek, de néha feledlek. Néha ismerlek, néha nevedet sem tudnám megmondani. Néha kereslek, néha eszembe se jutsz. Néha pedig eszembe jutsz és akkor kereslek. Állandóan nevedet ismétlem és tudom soha nem feledlek, mert szeretlek. Vagynem? Erre ki válaszol? Tudom. Nekem kéne. Megteszem. De időt kérek. Sokat. Tudom. Már megkaptam. Átlátszó kifogásokkal menekülök a kérdések elől. De miért is? Hiszen én is írtam: "Tudnunk kell szembenézni a valósággal és megküzdeni a gondokkal." Talán csak így gondoltam. De nem vagyok elég erős hozzá. Még nem. Időt kérek. Csak egy keveset...
A numerológia nagyszerű eszköz arra, hogy megismerd önmagad.
Számold ki a névszámodat!
Írd le a neved, majd helyettesítsd be az egyes betűk helyére a lenti számokat. A kapott értékeket add össze, és ha egy kétjegyű eredményt kapsz, az összeadást mindaddig folytasd, amíg egy számjegyű nem lesz a vége. Az anyakönyvezett neved a leginkább mérvadó, de ha a becenevet vagy művésznevet használsz, azzal is megpróbálhatod a számolást. Ha van ékezetes betű a nevedben, azt ékezet nélküliként vedd figyelembe. Például Kovács Éva = 2 + 6 + 4 +1 +3 +1 + 5 +4 +1 =27=2+7=9
A
B
C
D
E
F
G
H
I
J
K
L
M
N
O
P
Q
R
S
T
U
V
W
X
Y
Z
1
2
3
4
5
6
7
8
9
Egyes: Vezetésre születtél. Nagylelkű, bátor egyéniség vagy. Fejlett igazságérzettel és felelősségtudattal rendelkezel. Használd ki ennek előnyeit!
Kettes: Szelídség és érzelmesség jellemez téged, empatikus vagy. Legjobb tulajdonságod kiváló alkalmazkodó- és együttműködő képességed.
Hármas: Sokoldalú vagy, és merész, ami miatt sokan irigyelnek. Szereted az új terveket, semmilyen kihívásnak nem állsz ellen. Színészként, zenészként, előadóművészként érhetsz el sikereket.
Négyes: Megbízható, szorgalmas és kitartó vagy, ugyanakkor hajlasz a melankóliára és a hirtelen dühkitörésekre. Cserébe viszont kiválóan eligazodsz akár a legapróbb részletek között is.
Ötös: Karrieredben fő tényező a változatosság, az újszerűség és a haladás lehetőségének keresgetése. Mozgékony, okos és temperamentumos vagy, semmiféle kockázattól nem rettensz vissza.
Hatos: Jó tulajdonságod a háziasság. Számodra a család és az ezzel járó értékek az első helyen állnak, ragaszkodsz az otthonodhoz, szereted a gyerekeket, az állatokat, a természetet.
Hetes: Ez a szám legfőképpen a tudósokra, filozófusokra jellemző. Vonzódsz az egzotikumhoz, és csábítanak a hosszabb utazások, ha teheted, magad is belevágsz ilyenbe. Jó üzleti elképzeléseid vannak, de ritkán tudod megvalósítani őket.
Nyolcas: Keménység, gyakorlatiasság jellemez, minden apró sikerért megdolgozol. Érzelmi életedben a legnagyobb hiba, hogy betegesen féltékeny tudsz lenni. Türelmetlen vagy, hamar túl akarsz esni a dolgokon, mindent gyorsan le akarsz tudni.
Kilences: Nemes érzésű emberként sokszor nem igazán érted, hogy a többiek min képesek állandóan vitatkozni, veszedkedni. A szerelemben általában teljesen az érzelmeidre hagyatkozhatsz, és kifejezetten szenvedélyes, romantikus típus vagy.
Hm.. ki mondta, hogy neten nem lehet igazi barátokat találni?:D
Nemrég hallottam egy rádióba, arról volt szó, hogy interneten nem lehet, vagy csak nagyon ritkán találni rendes embereket.
Sokan azért panaszkodtak, hogy más képét töltik fel a felhasználók különböző oldalakon és így vágják át az embert.
Gondolom ti is jártatok már különböző chateken... Hát nagy koczka létemre én is fel szoktam járni egyre és érdekes módon sok normális embert találtam.
Persze... sokkal többen voltak a hogyismondjam beszámíthatatlan egyének, de én rátaláltam a normális társaságra és közülük sokat ma már barátomnak mondhatok. Szóval csak ennyit üzennék a mindent leszóló egyéneknek, akik szerint ilyen helyekre, csak tízéves kiscsajok vagy tízévesekre "vadászó" emberkék járnak.
Ezvan. Te keresed rossz helyen =D
Igenis vannak értelmes emberek a chateken...:D Csak jól álcázzák.
De lehet, hogy én vagyok pro és csak én tudom megtalálni őket.:D
Meggie mindig is imádta a könyveket és írónőnek készült. Apja Mortimer könyvkötő, nénikéjének, Elinornak pedig van egy hatalmas könyvtára. De a kislány nem is sejti, hogy a poros lapok között igazi kalandok várnak rá. Mortimernek egy különös képessége van: ha valamit hangosan felolvas, az azonnal valóra válik, a felolvasott szereplők átkerülnek a való világba, miközben valaki a halandók közül átkerül a történetek világába. Mo mit sem sejtve átküldi feleségét a másik világba, miközben áthozza a Tintaszív gonosz szereplőit. Kilenc év után talál egy példányt a könyvből, közben pedig feltűnik, Porkéz, a Tintaszív tűzzsonglőr hőse. Figyelmezteti Mo-t és Meggie-t a veszélyre, de egy csapat bandita a gonosz Kaprikorunusz elé hurcolja őket.
Közben Meggie is felfedezi a titkokat, például, hogy édesapja miért nem olvasott neki soha hangosan. Majd újabb meglepő dolgok derülnek ki a különleges családról...
Talán az egyik legrégebbi tréfát Toulouse grófja, XIV. Lajos francia király fia eszelte ki. Áldozatul Gramont márkit választotta. Március 31-ének éjszakáján, mialatt a márki aludt, a gróf cinkosaival kilopatta a ruháit. Minden egyes darabot felfejtettek, majd újra összevarrtak, de szűkebbre. Reggel a márki fel akarta húzni a nadrágját, de nem fért bele. Riadtan nyúlt mellénye után, ám nem tudta begombolni. Ugyanígy járt a kabátjával is. Javában küszködött, amikor rányitotta az ajtót az egyik cinkostárs: "Az istenért, márki, mi történt önnel? Egészen meg van dagadva!" A márkiról gyöngyökben hullt a veríték, hogy miféle furcsa és borzasztó betegség üthetett ki rajta. Orvosért futtattak, az orvos pedig - aki szintén beavatott volt - megvizsgálta, receptet írt és gondterhelten távozott. Elszaladtak a recepttel a gyógyszerészhez, aki visszaküldte, hogy nem érti. Nem is érthette, mert ez volt ráírva latinul: "Accipe cisalia et dissue purpunctum". Vagyis "Végy ollót, és vágd fel a mellényedet!"
Biztosan ti is szerettétek a meséket gyerekkorotokban. Ezzel én úgy vagyok, hogyha csak a gyerekek szerethetik a meséket, akkor én örökké gyerek akarok maradni és valamiért nem érdekel erről mások véleménye=) Állítólag már kinőttem a mesefilm korszakomból, de nem értem, hogy miért ne szerethetném ennek ellenére is őket. Régen és bevallom:$ még most is szeretem megnézni a Pocahontast, =DD, bár már nagyon régen nem láttam =( Tudjátok az indiánlány és a fehérember szerelméről szóló rajzfilm. Volt benne egy dal, pontosan ez a dal, aminek a szövegét itt láthatjátok... Nagyon kifejező szövege van, ezért is szerettem bele.
Pocahontas : A szél színei
Most azt hiszed, nem tudok semmit... És te oly sok helyen jártál, mert elvitt a hajó, De hogy lehet, hogy én, Ilyen tudatlan, szegény, Megértem azt is,amire nincs szó...? Nincsen szó....
Most minden föld a tiéd, hogyha rálépsz, Hisz élettelen, s birtokodba száll. Én ismerem a fűt, a fát, a forrást, Minden él, minden érez, csoda vár...
Mondd, mért hiszed, hogy nincs más, csak az ember, És értelmetlen, mint hogy másként él? Ha lábnyomába lépsz egy idegennek, Látod azt, mit nem hittél, hogy nem hittél.
Sűrű éjeken a farkas-dal a Holdról szól, A vadmacska a párja után sír, És ha énekelsz, hát véled zúg a hegység, Közben eléd hordja színeit a szél, Közben eléd hordja színeit a szél...
Jöjj, kergetőzzünk ősi, szűk csapáson, Jöjj, néked nyújtja száz kincsét a Föld, Jöjj, hemperegj egy gazdagabb világban, Haszon nincs, minden néked nyújt gyönyört.
A zápor és a folyó édestestvér, A gémek és a vidra jóbarát, És összetartó minden, ami itt él, Körüljárunk, és a lábunk égig ér.
Égig érnek a platánok.... Soha ki ne vágd! Akkor megtudod..
Csak úgy érted, hogy a farkas-dal a Holdról szól, Ha rézbőrű és fehér összeáll, És együtt énekelünk mind a hegyek hangján, Közben ezer színnel kápráztat a szél.
Akkor néked él a Föld, És csak néked tündököl... Amíg élsz.... Ezernyi színnel száll a szél...
Nah hát mivel már nem tudok hol keresni idézeteket és verseket...ezért hozzátok fordulok. Biztosan akad köztetek aki szeret verseket írni, vagy kedveli az idézeteket.
Írd meg nekem kedvenc verseidet, idézeteidet!
Bármilyen hangulatú, stílusú, formájú, témájú idézetet és verset szívesen fogadok!
Bárkitől, bármit. :) Általában fogok adni egy témát, ami most a IDÉZETEK KEDVENC FILMJEIMBŐL lesz.
/Ha esetleg más témában szívesebben írnál verset, megteheted, szívesen fogadom azokat is. Ezek egy későbbi bejegyzésben biztosan fel fognak tűnni./
Írhatod ide egy kommentbe, vagy az e-mail címemre. (lollus4@freemail.hu)
Mától és április 31-ig várom kedvenc idézeteidet.
Az üzenetben tüntesd fel nevedet/becenevedet, valamint, hogy kitől/honnan/vagy ebben az esetben pl.:melyik filmből van az idézet/vers.
A hónap végén összegyűjtöm a verseket/idézeteket és egy hónapvégi záróbejegyzésben viszontláthatjátok őket. :)
Tehát idézetek kedvenc filmjeimből...hajrá =D
/A legjobb verseket később valamilyen formában díjazzuk./
Midnight Sun, vagy magyarul Éjféli nap. Ez a Twilight Edward szemszögéből. Mint talán tudjátok ti is, ez a regény nincs befejezve és sajnos nagy a valószínűsége, hogy a közeljövőben nem is lesz.
Hogy miért nem?
Hát Stephenie Meyer nagyon megsértődött, mikor feltették az internetre az addig elkészült fejezeteket. Stephenie Meyer nyilatkozatában kijelentette, hogy mélységesen csalódott, és egyelőre abba hagyja az írást, és inkább a családjával tölt el több időt. Az első, elkészült 12 fejezetet ő maga is feltette honlapjára, és elnézést kért a rajongóktól, hogy csupán a nyers formát olvashatják, és nem a végleges, igényesebb változatot.
Ha kell valakinek ez a nyers változat magyarra fordítva, annak szívesen elküldöm, ha ír erre a címre: lollus4@freemail.hu
Ha a többi könyv kell (Twilight,New Moon [angol és magyar változat is] ,Eclipse, Breaking Dawn, Midnight Sun) akkor ide írj: lollus4@freemail.hu
I've always been the kind of girl That hid my face So afraid to tell the world What I've got to say But I had this dream Bright inside of me I'm going to let it show It's time To let you know To let you know
This is the real, this is me I'm exactly where I'm supposed to be now Gonna let the light Shine on me Now I've found Who I am There's no way to hold it in No more hiding who I want to be This is me
Do you know what it's like to feel so in the dark To dream about a life where you're the shining star Even though it seems Like it's to far away I have to believe in myself It's the only way
This is the real, this is me I'm exactly where I'm supposed to be now Gonna let the light Shine on me Now I've found Who I am There's no way to hold it in No more hiding who I want to be This is me
You're the voice I hear inside my head The reason that I'm singing I need to find you I gotta find you You're the missing piece I need The song inside of me I need to find you I gotta find you This is the real, this is me I'm exactly where I'm supposed to be now Gonna let the light Shine on me Now I've found who I am There's no way to hold it in No more hiding who I want to be
This is me You're the missing piece I need The song inside of me This is me You're the voice I hear inside my head The reason that I'm singing
Now I found who I am There's no way to hold it in No more hiding who I want to be This is me
Egy öreg farkas élt egy erdőben. Magányos volt egész életében... Egyetlen társa volt csupán: a sápadt Hold.
Farkas apót szerette az erdő minden lakója. Szerették őt az erdei szellemek is. A szél szívesen borzolta kopott bundáját, amit a langyos eső mosott olykor tisztára, hogy aztán a nap jótékony, meleg sugarai szárítsák meg azt. Farkas apó mégis magányosan élt. Minden éjjel kiült az erdő szélére, ahol azok különös fák nőttek, amelyeknek mintha apró csillagok izzottak volna az ágain. A hegyek fölött sápadtan ragyogott a Hold. Farkas apó csak ült az erdő szélén, hallgatta az erdei rovarok zenéjét, és gondolataiba merülve nézte a Holdat. Azon tűnődött, mi az oka annak hogy ő annyira magányos. Miért nincs egyetlen társa évek óta? Benne van a hiba? A hosszú évek megkeményítették az öreg farkas szívét, ilyenkor mégis könnybe lábadtak szemei. És oly bánatosan nézett a sápadt Holdra, hogy az is majd elsírta magát. Talán a Holdtól várta a választ. De a Hold csak ringott a csillagok alatt, örök némaságba burkolózva.
Így ment ez már hosszú esztendők óta. Mígnem az egyik téli éjjelen, amikor a Hold csak keskeny sarlóként pislogott az égbolton, farkas apónak különös érzése támadt. Mintha figyelné valaki. És a távolban, a hegyek lábánál burjánzó bokrok mögött megpillantott két apró csillagot. Nem, nem is csillagok voltak azok, hanem egy ragyogó szempár. Őt nézte... Az öreg farkas nem mozdult. Valami szokatlant érzett a szívében. Valami ismeretlent. Alig hallhatóan dobbant egyet a szíve... Hosszú percekig figyelték egymást, aztán a két ragyogó szem, mint fáradt szentjánosbogarak, lassan kialudtak... A Hold is eltűnt az égről, és lassan kivilágosodott..
Farkas apó lassan hazaballagott. Aznap egész végig a különös szempár járt a fejében. És szokatlan módon valami melegség is átjárta a szívét...
A következő éjjelen ugyanúgy megjelent a világító szempár. Most, mintha kicsit közelebb is lett volna, és egy sötét árny rajzolódott ki mögötte. Órákon át nézték egymást, és végül ugyanúgy eljött a reggel.
Az öreg farkas úgy érezte, színesebb lett az erdő, langyosabban fúj a szél és valahogy a madarak is vidámabban énekeltek. Alig várta, hogy leszálljon az éj. Nem kellett csalódnia. Sőt, most már még közelebb, alig kőhajításra tőle villant fel a két csillogó szem. Most már látta, ki a különös látogató. Egy gyönyörű, hatalmas, fehér farkas sziluettje rajzolódott ki. És az öreg farkas szíve egyre erősebben dobogott, egyre melegebbnek érezte azt. Tett néhány tétova lépést a másik farkas felé, de aztán megtorpant. Így érte őket a reggel.
Hosszú heteken keresztül így ment ez. Ahogyan a Hold lassan kövér koronggá hízott, úgy kerültek egyre közelebb ők is egymáshoz. És az egyik éjjelen, amikor már szinte összeért az orruk, a gyönyörű fehér farkas megmozdult, és fejét farkas apó vállára hajtotta... Nem történt semmi több. Csak ültek az erdő szélén, és érezték, hogy valami láthatatlan erő öleli őket át, összekapcsolódnak és eggyé válnak hosszú perceken át. Farkas apónak egész testében szétáradt az a különös melegség, amit eddig csak a szívében érzett. Érezte a másik farkas bundájának illatát, és szinte együtt lélegeztek. A Hold pedig talán olyan fényesen ragyogott, mint még soha azelőtt. Amikor pedig az éj fátylát kezdték szétszabdalni a hajnal első sugarai, a fehér farkas megfordult, és a hegyek felé szaladt... Farkas apó sokáig nézett még utána.
Hazament, és lefeküdt a barlangja előtt a hóba. Nézte a felhőket, és gondolkodott. Nem értette, mi ez a különös érzés, ami egész testét átjárja. Nem értette, mert eddig még sosem érezte.
Aznap éjjel a félelem lopózott szívébe... Mi lesz akkor, ha egyszer hiába várja az erdő szélén a fehér farkast? Mi lesz, ha nem jön el többé? Mi van, ha ez egész csak hazugság?
Ezt nem engedheti meg magának. Ekkora fájdalmat nem tudna elviselni. Maradjon csak neki a sápadt Hold. Abban sosem fog csalódni. Az az ő igazi barátja. Megkeményítette a szívét, és olyan mélyre zárta benne a melegséget, amilyen mélyre csak képes volt.
Heteken keresztül nem ment az erdő szélére. A barlangja előtt ült a tisztáson, onnan nézte a Holdat.
A fehér farkas pedig minden éjjel várta őt a szokott helyen. A Hold lassan újból elvékonyodott... És az egyik hűvös éjjelen a fehér farkas nem tért többé vissza. A Holdnak különös, szürkés színe lett, mintha a magába zárt fájdalmát próbálná eltitkolni sikertelenül.
Farkas apó visszatért az erdő szélére. Egyedül volt. Érezte, hogy hiába keresi a csillógó szempárt. Tudta, az nem jön vissza többé. Nyugodtnak kellett volna lennie, de a melegség a szívében egyre nehezebbé vált. Szinte már fájt... Mi történik velem? - kérdezte, és összerogyott a fájdalomtól. Kétségbeesetten nézett fel a szürkülő Holdra. És akkor a Hold belső, íves részén néhány apró gyöngyszem gördült végig, és miután egyetlen hatalmas gyönggyé dagadtak, egy könnycsepp hulott alá az égből. A Hold könnye.
Zuhant, zuhant, fényesen, és sápadtan csillogó sávot hagyott maga után az égbolton. A könnycsepp a hegyek közé zuhant, de még innen is jól látszott a fénye... Lassanként egy halvány, de jól látható híd rajzolódott ki farkas apó előtt. A híd a hegyek közé vezetett.
Remegő lábakkal lépett a hídra, a torkát kegyetlenül marta valami, a szíve dobogása majd szétvetette egész testét...
A Hold könnye mutatta az utat. A hegyekben már vártak rá.
A csomagot nagynénje küldte. Ő és bácsikája a városban laktak. A mellékelt levélben ez állt:
„Kedves Abigail!
Szeretnék köszönetet mondani a múltkori eset miatt.
Tudom mennyire, szeretted apád, ezért elküldtem pár holmiját, amit találtam. Csókol:
Patty és Peter!”
A múltkori eset? Abi emlékezett rá, hogy pénzsóvár nagynénje miket vágott a fejéhez, míg Abi végre hajlandó volt fizetni nekik.
Most ez újra felidéződött.
Akkor négy évvel ezelőtt. Apja még csak három napja hunyt el.
Nagynénje már idegesnek látszott és Abi tudta mi a gond.
A pénz. Mint mindig.
Peter – az alkoholista nagybácsikája, - minden pénzt elivott.
De miután már csak Abi maradt, tőle nem mertek kérni...először.
Tudták milyen állapotban van. És persze, hogy gyűlöli őket.
És Abi nem tagadta, nem bírta elviselni őket, miután…
Aztán Patty néni nem kímélte. Akár most halt meg az apja akár nem, pénzt kért. Méghozzá sokat.
Abi persze nem akart fizetni. Ezen összevesztek és Patty a végén elvörösödve, kiáltotta:
-Ha te nem lennél apád még mindig élne, te… te gyilkos. Igen! Te egy gyilkos vagy! És a végén apádat is ezzel kergetted a sírba! Ha akkor nem vagy ott, még mindig élne!
Abi úgy érezte igaza, van. És átvitt értelemben az apját is ő ölte meg.
Ha akkor apja nem ment volna vele, megnézni nagyanyjuk házát, akkor nem jön Jack – az egyik megbízója – és nem lövi le az apját.
Abi helyett apját találta el.
Dudálásra riadt fel gondolataiból.
Ahogy kinézett az útra, mintha megint Jack lenne az...
Nem! Küzdj ellene! – mondta magának.
Megrázta fejét és kitisztult a kép. A zsaru.
Az a Trudy ült az autóban. Egyenruhában. Vajon mit akar?-Golyót a fejébe, mosolygott befelé Abi.
A férfi kiszállt és mi tagadás nagyon jól állt rajta az egyenruha.
Abi, mintha észre se vette volna bement, és nyitva hagyta maga mögött az ajtót.
Pisztolyát letette a konyhaasztalra, s bement a nappaliba, ahol a fekete bőrhuzatos kanapéra ült ölében a csomaggal.
Kinyitotta.
Először egy kép akadt a kezébe, saját magáról. Erre a fényképre még emlékezett. Egyszer édesapjával ment lovagolni, akkor készült. Annak már tizennyolc éve.
Akkor még csak hét éves volt.
Aztán egy órára talált édesanyja képével. Egy könnycsepp gördült le az arcán, de gyorsan elmorzsolta, a léptek hallatán.
A férfi némán figyelte.
-Még csak négy éves voltam – kezdte Abi – már csak arra emlékszem, hogy apámmal ment. És többet nem jött vissza. Sose tudtam meg mi történt, egész tizenhat éves koromig. Apám elmesélte, hogy... Egy régi szeretője. Tudja én házasságon, kívül születtem. Csak két éves koromban házasodtak össze a szüleim. Szóval az egyik szeretője elgázolta. Persze lecsukták.
Martin-nak nem kellett mondani, hogy kiről van szó.
Már utána nézett a lány anyjának.
-Sajnálom!
-Már kiengedték a szemetet. Szerencséje, hogy a világ másik felén lakik. Maga mit akar? – nézett a férfira.
-Egy vacsorát – felelt a legnagyobb nyugalommal.
-Mi van? Vacsorát? Ha-ha…
-Komolyan!
Abi ránézve látta, hogy komolyan gondolja.
-Oké! Szóval maga nem hülyül, hanem vacsorázni akar. Velem? – mutatott magára, mintha annyira elképzelhetetlen lenne.
-Igen. Nem tudom, miért baj ez.
-Csak azért, mert én nem vagyok a kényes kis „cicus” aki olyan hülye, mint gondolom azok akiket eddig vitt „vacsorázni”.
-Honnan veszi, hogy ilyenekkel randizom?
-Csak magára kell nézni... egyébként meg nem randizom...
-Azért hívom meg, hogy rájöjjön maga nem olyan. Maga is csak arra az sz betűs szóra vágyik, amit már a rokonaitól nem kaphat meg. – szakította félbe Martin.
-Hagyjon! – mondta Abi, de tudta, hogy a férfinak mennyire igaza van.
-És még valami. Utánanéztem a személyi anyagának. Először rendőr, aztán bérgyilkos. Fura választás. Na és persze biztosítási tanácsadó – nevetett.
-Mi van, maga nyomoz utánam?
-Így is mondhatjuk.
-És meg akar zsarolni?! – ezt inkább kijelentette, mint kérdezte.
-Valami olyasmit.
-És ha elmegyek magával vacsorázni, utána békén hagy?
-Talán.
-Rendben. Egy vacsora.
-És próbáljon valami elegánst felvenni, mert igényes helyre megyünk.
-Azt hiszi nincs kisestélyim? Maga szerint hol ismerkedem meg az ügyfeleimmel, sikátorban?
Martin mosolygott, aztán távozott.
Abi folytatta a csomag átnézését. Talált egy homokórát, amit apja kapott édesanyjától gyermekkorukban.
Apja az éjjeliszekrényben tartotta.
Hallotta hogy egy kocsi áll a felhajtóra.
Először azt gondolta, hogy Martin jött vissza, de tévedett.
Az ajtó hangosan kicsapódott.
Larry. Feje vörösen, szemei kidülledve. Úgy nézett ki, mint egy őrült.
Abi ösztönösen a fegyveréhez kapott de az nem volt ott.
Az asztal, jutott eszébe.
-Minek köszönhetem a látogatásod? – próbálta föltartani a férfit.
-Meghalsz te ringyó! – kiáltotta Larry, majd rárontott Abi-re.
-Larry te ittál? – Abi meglepődött: így még sose látta a férfit.
Abi először a fájdalmat érezte lábában, ahogy Larry ellökte, majd durván megcsókolta.
Már épp le akarta rúgni magáról, mikor megérezte Larry pisztolyát, ahogy hasához nyomja.
Ekkor Larry fölemelkedett és arrébb vágódott. Persze nem magától.
Martin állt mögötte, és rátartotta pisztolyát.
Abi követve példáját felugrott és az asztalról felvett fegyvert ő is a feltartott kézzel, a kanapénak támaszkodó Larry-re irányította.
Martin csak hátra pillantott, és Abi gyorsan lekapta övéről a bilincset.
-Kösz! – fordult Martin-hoz, miután megbilincselték Larry-t.
-Szívesen.
-Tulajdonképpen miért jöttél vissza?
-Megérzés…
-Hát persze. Rendőrszimat.
-Úgy valahogy. És most már kettővel jössz.
-Kettő mivel?
-Vacsorával.
-Ó...Naneee...Na jó... Rendben – mosolyodott el Abi.
-Nem is volt nehéz meggyőzni... Őt elvigyem? – mutatott Larry-re.
-Ne! Vele még van egy kis megbeszélni valóm. A bilincsedet majd visszaadom.
-Értem. Vigyázz magadra! – Azzal távozott, másodszorra.
Abi Larry-hez fordult.
-Larry! Mi történt?
-Ezért hagytál el? Egy zsaruért? Nem hittem volna, hogy ilyen vagy...egy... egy ringyó.
Abi akkora pofont vágott le neki, hogy senki nem képzelte volna, hogy egy nő képes ekkorát ütni.
-Ezt, azért mert ringyónak neveztél! – mondta Abi, majd még egyszer meglegyintette – Ezt, azért mert ilyen hülye vagy! Azt hiszed ez a zsaru a szeretőm? Ha még egyszer meglátlak ezen a környéken, ígérem, nem felejtem el a fegyverem. Megértetted?
Larry erre már csak bólintani tudott.
Abi elengedte, de előtte elvette a pénztárcáját és kivette a százasát.
Végre egyedül, gondolta.
***
Nem tudta miért, de jól akart kinézni este. Csillogó sötétkék estélyit vett fel, amin elől merész kivágás volt, hátát pedig teljesen szabadon hagyta.
Szemét halványan kifestette. Haját szokásával ellentétben, most kontyba fogta.
Pontban nyolckor csengettek.
Martin hihetetlenül jól nézett ki.
Ahogy Abi meglátta, vére meglódult és szíve hevesen vert.
-Csodálatosan festesz! – mondta Martin, amint meglátta Abi-t.
-Martin kérdezhetek valamit? Szólíthatlak Martin-nak? A Trudy őrnagy most elég fura lenne.
-Persze, ha én is szólíthatlak Abigail-nek.
-Inkább Abi, és figyelmeztetlek az Abikére allergiás vagyok.
-Indulhatunk? – kérdezte Martin és a karját odanyújtotta.
-Igen, menjünk. Remélem nem olyan helyre viszel, ahol lesz ismerős, mert akkor örökre lerombolod a hírnevem.
Martin csak mosolygott.
BMW-je volt.
Abi imádta a BMW-ket.
-Ez a te autód? – simított végig az ezüst színű motorháztetőn, mint egy elragadtatott gyerek.
-Igen. Tetszik? Nekem is.
Abi a vezető üléshez ült.
-Van jogsid? – kérdezte Martin és aggódva nézte autóját.
-Nagy motorra. Legközelebb én viszlek – Abi le sem vette a szemét a műszerfalról. – Remélem nem büntet meg biztos úr.
-Még arra is sor kerülhet, ha összetöröd a kocsim. – aggódva nézte, ahogy a nő elíndítja az autót.
-Nyugi – nyomta hátra az ülésben Martin-t.
Abi biztos kézzel vezetett, mivel volt jogosítványa, csak Martint akarta megijeszteni, sikerrel.
Amikor az étterem elé értek, Martin megkönnyebbülten sóhajtott fel.
Hangulatos hely volt. A szabadban is voltak asztalok. Az egyik legtávolabbihoz ültek.
-Na és most mesélj magadról! – kérte Abi.
-Miről?
-Bármiről, csak te legyél az.
-Hát kezdjük az elején. Most harmincnégy éves vagyok. Rendőrőrnagy. Gyerekkoromban Anglia egy eldugott részében éltem, szüleimmel és három testvéremmel. Tizennyolc éves koromban eljöttem onnan, két nővéremmel és húgommal együtt. Szüleim erre rá két évre autóbalesetben meghaltak.
-Sajnálom – mondta halkan Abi.
-Idejöttem Los Angelesbe és rendőr lettem. Röviden ennyi. Na és te?
-Hát én mindig itt éltem Los Angelesben. Anyám négy éves koromban meghalt. Utáltam nagynénémet aki nevelt. Apámat imádtam, de ő a pénzkereséssel foglalkozott. Először rendőr lettem, aztán apám is meghalt és én áttértem a rossz oldalra. Alig pár nappal a halála után elköltöztem nagyszüleim felújított házába. És immár huszonöt éve csak bolyongok Los Angelesben. Ja és még nem mondtam, hogy kirúgtak, mivel a rendőrség keresett – nézett tettetett haraggal Martinra.
-Bocsi.
A pincér jelent meg a vacsorával.
Abi nem igazán volt felvillanyozva attól, hogy egyszer csak rákezdtek a sarokban helyet kapó zenészek.
-Táncolunk? – kérdezte Martin.
-Hát amennyire én még emlékszek a táncra – nevetett Abi és ilyenkor kifejezetten angyalinak tűnt.
Épp egy lassú számot játszottak, és ebben túlságosan ügyetlennek érezte magát Így Martinhoz simult és hagyta, hogy vezesse.
Abi érezte, hogy mostantól semmi sem lesz ugyanúgy, mint eddig.
"Már az ágyban Hozzád szállnak gondolataim, én Hallhatatlan Kedvesem, itt-ott vidáman, azután ismét szomorúan, várva a sorstól, meghallgat-e bennünket? - Élni csak egészen Veled tudok, vagy sehogy. Igen, elhatároztam, addig bolyongok a távolban, míg csak karjaidba nem repülhetek, nem érezhetem egészen otthon magamat nálad és nem küldhetem lelkemet általad átölelve a szellemek birodalmába. - Igen, fájdalom, ennek így kell lenni - El fogod bírni, annál is inkább, mert ismered irántadvaló hûségemet. A szívem sohasem lesz másé, soha-soha. - Ó, Istenem, miért kell távol lenni attól, akit annyira szeretünk! És mégis életem Bécsben, akárcsak most, nyomorúságos élet - Szerelmed a legboldogabb emberré tesz. - Mostani éveimben volna szükségem némi egyhangúságra, egyformaságra az életben - meg volna-e ez a mi viszonyunk mellett? - Angyal, éppen most értesülök arról, hogy a posta mindennap indul - be kell tehát fejeznem, hogy azonnal megkapd a levelet. Légy nyugodt! Csak létünk nyugodt megítélésével érhetjük el együttélésünk célját. - Légy nyugodt - szeress engem! Ma - tegnap - milyen könnyes vágy utánad - utánad - utánad. Életem - Mindenem! - Isten Veled! - Ó, szeress továbbra is, ne ismerd félre soha leghûbb szívét a Te szeretõ Lajosodnak.
Jobb elfoglaltság híján kerestem pár horrorfilmet és azokkal akartam elütni az időt hétvégén. Na de csak egyet néztem meg a végén.
A címe egészen találó: Az ördög széke
Én már a címből következtettem, hogy beteg film lesz. Elolvasva tartalmát, gondoltam miért is ne?
Nahát a film az nem tetszett. Voltak benne jó részek, meg végülis a történetnél is hallottam már rosszabbat, de valahogy nem jött be.
Szerintem így volt:
Egy elhagyatott elmegyógyintézetben járunk, ahova két élvezeteket fiatal megy. Az intézet falai között egy székre bukkannak. (Tudjátok egy olyan karlábnyakleszórítós cuccra) Miért is ne? A csaj beleül és először nincs is semmi gáz. Az drogok hatása alatt vannak mindketten. Aztán egyszer csak "beindul" a szék és a lányt elküldi egy másik világba. A férfit vádolják a gyilkossággal, de mivel az állandóan azt ismételgeti, hogy a szék tette, elmegyógyintézetben köt ki. Egy orvos azonban hisz neki. Dr. Wilard ha jól emlékszem. Na ez az orvos állítólag könyvet akar írni főszereplőnkről Nick-ről, ezért kihozza az intézetből, és visszaviszi oda, ahol barátnője Sam meghalt. Velük tart két főiskolai hallgató és az orvos titkárnője?! vagy fogalmam sincs milye.=D Az egyik hallgató, Rachel, Sam-re emlékezteti Nick-et. Odaérve ismét csak a széket találják és a doktor elmeséli, hogy ezt egy régen embereken kísérletező ember hozta létre, hogy egy másik világba küldje kísérleti alanyait. Először senki se hiszi el, hogy ilyen létezhet, ezért sorba kipróbálják, mire a végén az egész csapat átkerül egy olyan világba, ahol nincs senki, legalábbis nem emberek, hanem csápos kis szörnyecskék. Közbe kiderül, hogy a doki nem volt valami őszinte és eredetileg is az volt a terve, hogy átküldjön mindenkit, arra nem jöttem rá, hogy miért.
Na és akkor hirtelen mi történik?:D
Visszatérünk a valóságba és kiderül, hogy az egééész film, csak egy elmebeteg ember képzeletében létezett, aki egy székre fogta barátnője meggyilkolását. Szóval Nick barátunk nem volt ártatlan, mint ahogy a doki gondolta. Mire visszatérünk az valós életbe, már mindenki félholt és hát Nick nem végez félmunkát, mindenkibe belevágja párszor a kis odavarázsolt baltájával.
Majd szépen kocsiba ül, lesmárol egy képzeletbeli nőt és továbbáll.
Szerintük:
A veszélyes kalandokat kedvelő Nick West elviszi barátnőjét egy elhagyatott elmegyógyintézetbe, hogy a hátborzongató helyszínnel tegye izgalmasabbá kábszeres tripjüket. De mikor a lány leül egy különös székre, teste hirtelen szörnyű csonkításon esik át, majd eltűnik egy váratlanul megjelenő, démoni fekete lyukban. Mikor Nick elmeséli a vérfagyasztó történetet a rendőrségnek, elmebetegnek nyilvánítják és a pszichiátria zárt osztályára kerül. Nick négy évvel később visszatér a tett helyszínére, hogy kiderítse a vérfagyasztó eset mögött rejlő igazságot.
=) Nagyon örülök, hogy ennyi Twilight rajongó olvasgat. Továbbra is nagyon szívesen elküldöm bárkinek a könyvfordításokat.
Néhányotoknak biztosan az "A" betűs változatba és nem épp a legjobb minőségbe van meg a film, ezért gondoltam kiírom, hogy tudok küldeni DVD minőségben letölthetőt is, felirattal hozzá. Ha esetleg valakit érdekel, írhat erre az e-mail címre: lollus4@freemail.hu
De ha már írok, akkor talán illene írnom valami újat is róluk. Azoknak a rajongóknak mondom, akik esetleg az előző "írj nekik levelet" bejegyzésemen felbátorodva, levélben kértek autogrammot a szereplőktől, hogy egy amerikai oldalon tájékoztattak, hogy legalább 3 hónapot kell a válaszra várni. Hát ez valakinek rossz hír van akinek jó. Na aki esetleg most hall először erről az "írjnekik" dologról annak itt van az a bejegyzés.
Tehááát mit is írjak...bizonyára tudjátok, hogy a New Moon forgatását már megkezdték és novemberben kerül a mozikba.. A film nagyrészét Vancouverben, egy részét pedig mint nemrég kiderült nemcsak Volterrában hanem Montepulciano-ban is. Montepulcianoban május 25. és 30. között forgatnak.
Na végre elkezdhettem a Twilight Saga utolsó kötetét is a Breaking Dawn-t vagy magyarul a Hajnalhasadást.
Rövid tartalom:
A negyedik és utolsó részben, Bella és Edward Mr. és Mrs. Cullen és ebben a részben már gyermekük is születik. A könyv az esküvő és a nászút részletezésével kezdődik, majd jön a terhesség, ami nem is olyan könnyen zajlik, mint gondolnánk. A könyvben sok fejezeten keresztül Jacob Black, azaz Bella legjobb vérfarkas barátja szemszögéből olvashatjuk mi történik a Cullen-ekkel. Edward és Bella gyermeke a vérfarkasok szerint fenyegetést jelent rájuk és Forks-ra is. De nemcsak ők, Edward is bármit megtenne, ha Bellát rá tudná venni az abortuszra, hiszen a gyermek megölheti főhősnőnket. Bellát annyira megviseli az egy hónapig tartó terhesség és a szülés, hogy Edward-nak nincs más választása, megharapja Bellát. És aki mindez alatt végig Bellával volt az Rosalie, aki mindig is szeretett volna egy gyereket. A harmadik részben ismét Bella szemszögéből olvashatjuk, hogy nagyon élvezi a vámpírlétet. De ez nem tart sokáig, feltűnik a színen ugyanis a Volturi család, akik szintén a Renesmét, Bella kislányát akarják, hiszen úgy hiszik a gyermek halhatatlan. Cullenék összehívják a világ vámpírjait, köztük a 150 éves Nahuel-t is, aki szintén vámpír és ember keresztezéséből született, akárcsak Renesmee. A Volturi rájön, hogy nincs mitől tartania és főhőseink ismét boldogan élhetnek amíg... ?! amíg élnek.
Ha megfigyeltétek már a könycímeket biztos észrevettétek, hogy a címek mintha csak egy éjszaka menetét írnák le. Az Alkonyattal kezdődik, ami a nap végét, az éjszaka kezdetét jelenti. Aztán jön az Újhold. Majd a Fogyatkozás és végül a Hajnalhasadás, ami az éjszaka végét jelenti.
Ha esetleg valaki szeretné elolvasni a könyveket (Alkonyat,New Moon [angol és magyar változat is] ,Eclipse, Breaking Dawn, Midnight Sun) természetesen nem hivatalos fordításban, szívesen elküldöm neki. Ha kérnéd őket akkor ide írd meg, hogy melyik könyv fordítások kellenek : lollus4@freemail.hu
Mosoly ,egy szempár, egy száj,s két kéz. S szivemben ott a boldogság, egy lét mely nem árt,de hiánya emészt. Ha TE nem lennél, én mivé lennék?! Csokod,s szemed ragyogása nélkül mit is kezdhetnék?! Világ nem lenne Világ, ha TE nem lennél. Nem is kéne más boldogság, csupán e két kéz. Egy kéz mely elkap , ha esek,s egy másik mely álomba ringat ha rideg, fagyos az est. S ah kivánahtnék ezret, nem kérnék én egyebet, csak egy szemet,mely figyelme elöl soha el nem veszek. S ha netán csontomba hatolna a hideg, csokodra gondolnék s fagyott testemet átjárná a meleg. Szívem kiskályhává változna, s benne parázslana az összes szeretet,s egy csok csak neked! S ha véletlen könnyet eröszakolnék szemedbe?-tudd nem direkt teszem!S ha mégis.... ....Hüljön ki szivemben a kályha, több szenet ne egyen ne maradjon égö parázsa.
-Mert mindent neked köszönhetek, senki másnak;az Édesanyámnak!
Fizika óra van, én mellette ülök. Nézem a fénylő, bársonyos haját, a gyönyörű szemét, a szép kezét... Ő rámnéz, és mosolyog. De ő nem úgy néz rám, ő csak az úgymond legjobb barátom. Vége az órának, vége a napnak, ő átjön hozzám elkérni a matekfüzetem. Én odaadom neki, ő rámmosolyog, az arcomra nyom egy puszit, és azt mondja, köszi. Én el akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de ő nem így néz rám és én ezt tudom.
Másnap találkozunk a suliban, mellette ülök, sír...sír, mert szakított a barátjával. Én megvigasztalom, ő átölel...érzem, hogy majd kiugrik a szívem. Egy órán keresztül a karomban fekszik, aztán rám mosolyog, az arcomra nyom egy puszit és azt mondja, köszi. Én el akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de ő nem így néz rám és én ezt tudom.
Telnek a napok, az évek, látom hosszú talárban, az érettségin, látom, amikor átveszi a bizonyítványát. Ő rámmosolyog. Én el akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de ő nem így néz rám, és én ezt tudom.
Együtt megyünk a főiskolára, de telnek az évek, és már a diplomaosztón találom magam. Ő még szebb, hosszabb és szebb a haja, az arca, gyönyörű nő. Az utolsó nap ő rámmosolyog, az arcomra nyom egy puszit. Én el akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom hogy csak barátok legyünk, de ő nem így néz rám, és én ezt tudom.
Eltelik rengeteg idő, én minden héten beszélek vele telefonon. És akkor megkapom a szörnyű hírt. Ott állok a koporsójánál, ami nyitva van, látom a fehér gyönyörű arcát. Potyognak a könnyeim. Nem mosolyog rám, nem kapok tőle puszit. El akarom neki mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de ő már nem tudhatja ezt...
Később felmegyek a szobájába, és megtalálom a naplóját, és a következőket olvasom: "Rámosolygok, az arcára nyomok egy puszit. El akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de ő nem így néz rám, és én ezt tudom"
Tegnap szenvedtem pár órát egy másik oldalon a profilom módosításaival és közben találtam pár joh gondolatot, amit most megosztok veletek is.
Legyen egy bankszámlád, ahol minden reggel 86400 forint kerül a számládra. Ez nem marad meg a holnapi napra. Minden este lenullázódik, akármennyit is használtál fel a nap folyamán. Hát akkor mit lehet tenni? Természetesen használd fel mindet! Mindannyinknak van egy ilyen bankja. Ez az idő. Minden reggel 86400 másodperccel gazdagabbak vagyunk. Minden este lenullázódik, elveszik, akármennyit is használtunk fel céljaink eléréséhez. Soha nem marad egyensúlyban. Soha nem lesz több, egy perccel sem. Minden új nap új számlát nyit meg nekünk, és minden új este újra felégeti a maradékot. Ha elmulasztod felhasználni az aznapi betéted értékét, elveszik. Nem íródik jóvá másnap. A jelenben kell élned a mai betétet használva. Befektetni, hogy a lehető legtöbbet tudj vásárolni egészségből, boldogságból és sikerből! Az óra forog. Csináld ma is a lehető legtöbbet! Hogy megértsd, mennyit ér 1 év, kérdezd meg a diákot, akinek ismételnie kell. Hogy megértsd, mennyit ér 1 hónap, kérdezd meg az anyát, aki koraszülöttet hozott a világra. Hogy megértsd, mennyit ér 1 hét, kérdezd meg a hetilap szerkesztőjét. Hogy megértsd, mennyit ér 1 óra, kérdezd meg a szerelmest, aki a találkozóra vár. Hogy megértsd, mennyit ér 1 perc, kérdezd meg az utast, aki lekéste a vonatot. Hogy megértsd, mennyit ér 1 másodperc, kérdezd meg az autóst, aki nem tudta elkerülni a balesetet. Hogy megértsd, mennyit ér 1 tizedmásodperc, kérdezd meg a sportolót, aki csak ezüstérmet nyert az Olimpián. Minden pillanat kincs, ami a tied. És becsüld meg jobban, mert megoszthatod valakivel, akivel tökéletesen elköltheted. És emlékezz, hogy az idő senkire sem vár. A tegnap történelem. A holnap rejtelem. A ma ajándék.
Az öregember mindent hisz, a középkorú mindenben kételkedik, a fiatal mindent tud.
"Sohasem hittem, hogy az ember akkor szabad, ha azt teheti, amit akar: inkább akkor, ha soha sem kell megtennie, amit nem akar."
Isten a nagy forgatókönyvíró, kár, hogy az ember cenzornak képzeli magát.
"Az emberek azért magányosak, mert falakat építenek hidak helyett."
A zene kifejezi mindazt, ami szavakkal elmondhatatlan, mégsem maradhat kimondatlanul.
Ma mindenhol megemlékeznek a '48-as Pesti forradalomról, ugyhogy azt hiszem a legjobb ha én is ezt teszem itt is.
Az 1848-as tavaszi átalakulás programja majdnem két évtizedes előkészítő munka eredménye. Bár a reformkori országgyűléseken nagyon kevés valódi változtatást sikerült elérni, de lehetőséget teremtettek arra, hogy a reformszellemű liberális nemesség kidolgozza a saját programját. Megjelenhettek az országos nyilvánosság színpadán a leendő forradalom vezetői: Batthyány Lajos, Kossuth Lajos, Deák Ferenc, Széchenyi István, Szemere Bertalan, Eötvös József és mások.
A végső lökést a reformok ügyében végül 1848. március 15-e jelentette, amikor a pesti radikális ifjúság vér nélkül érvényt szerzett az ún. 12 pontnak. Ezalatt Kossuth Bécsben tárgyalt a Habsburg vezetőkkel. V. Ferdinánd először nem akarta szentesíteni a pozsonyi országgyűlésen előző nap megszavazott feliratot, azonban 16-án hajnalban - hallva a Pest-Budán történtekről - kénytelen volt engedni.
1848. március 15-én a bécsi forradalom hírére magyar küldöttség indult a pozsonyi országgyűlésről a császári városba, s időközben Pesten is kitört a forradalom. Március 17-én V. Ferdinánd hozzájárulásával gróf Batthyány Lajos felelős magyar kormányt alakított. Március 16-án Bécsbe is eljutott a pesti forradalom híre. Az udvar meghátrált,s kénytelen volt engedni a pozsonyi küldöttség követeléseinek. Hozzájárult gróf Batthyány Lajos miniszterelnöki kinevezéséhez. Beleegyezett az önálló magyar kormány megalakulásába.Megígérte,hogy a király szentesíti a reformtörvényeket. A gróf Batthyány Lajos vezetésével megalakuló új kormány már nem a királynak,hanem a nép választott képviselőinek,a magyar országgyűlésnek tartozott felelőséggel. Ezért tehát független,és felelős kormány volt.
Nagy vonalakban ez történt tizenötödike előtt és után. Ha visszanéztek a tavalyi március 15-i bejegyzéshez, akkor olvashattok részleteket Petőfi Sándor naplójából.
Tegnap Pesten jártam és így március 15-e előtt mindeképp el akartam menni nagyjaink sírjához. Egy egész nap, vagy még az se lett volna elég végigjárni a sírkertet...
Nem lépsz hozzám közel Már gondolatban sem játszod el Nem mosolyog úgy mint Te senki más Miért kell néznem mégis valaki mást?
Visszalopnék én ha tudnék minden órát De nincs erőm, hogy kiálljak még egy próbát Néha rám tör még az összes szép emlék, De Nélküled mind elhagyott ajándék
Egyszer hinnünk kéne Azt, hogy nincs még vége Látod, érted újra itt vagyok Miért vagy mégis büszke Látod, így megy tönkre Minden, és mégsem indulok
Rohanok a hosszú éjen át Figyelem a félhold halk szavát Ő az, aki mindig Téged néz És elmondja, hogy nélkülem még félsz
Egyszer hinnünk kéne Azt, hogy nincs még vége Látod, érted újra itt vagyok Miért vagy mégis büszke Látod, így megy tönkre Minden, és mégsem indulok
Csak Téged hív minden apró részem, De elveszít Érzem széthullok már, De Te összerakhatnál Mondd, miért nem figyelsz rám?
Egyszer hinnünk kéne Azt, hogy nincs még vége Látod, érted újra itt vagyok Miért vagy mégis büszke, Látod, így megy tönkre Minden, és mégsem indulok
Bocsássátok meg, de egy pályázatért izgultam. Képtelen lettem volna, értelmes dologról írni. Persze most, hogy vége és alap hogy még csak nem is nyertem-.- újra visszatérek hozzátok és nekiállok vmi normális dolog után kutatni. Áhhhhh annyira kivagyok akadva:D
A pályázat nyertesénél voltak sokkal jobbak... nem állítom azt hogy az enyém, de volt jobb. De hát ők tudják mit akarnak =/
Marad az eredeti terv: vagyis Olaszorszááááágot akarooooom :D onnan is csak Volterráááááát:$ Nyáron vagy áprilisban szándékozom akár gyalog odamenni oO xD Annyíra szeretnék elmenni oda...=(
Napersze a végén ugyse...deh azért én még reménykedek, hogy vmi csoda folytán odakerülök:D
Jövőhét: Pest...verseny. szurkoljatok-.-
Utána?! Megtudom hol is leszek jövőre... lehet, hogy kicsit hanyagolnom kell akkor majd sajnos a blogot =/...nem akarom, de sajnos ha máshol fogok lakni, nem biztos, hogy olyan gyakran géphez jutok, mint itt.
Hát reménykedek... azt hiszem ez az amit mindig tehetek. Reménykedek... reménykedtem egész héten...
Tudjátok... A remény hal meg utoljára:)
Ne add fel az álmaidat és az ábrándjaidat! Ne engedd, hogy az
élet elvágja a zsineged, mielőtt fölorsóznád azokat az álmokat...
tartsd feszesen... és orsózz... ne add fel... kapaszkodj bele a
hálóba... s ha a már benne lévő álmok kiszökkennének, ugorj a
vízbe és ússzál utánuk az életed kockáztatásával is... de ne
Hungarhytm címmel mutatta be első prudukcioját a Presi-dance társulat. Ha a név ismerős, a vezető táncosalapító még inkább az lesz. Vári Bertalan ugyanis az Experidance-ből vált ki, és alakította meg saját táncszínházát, amely ugyancsak a népi elemek és a modern stílus ötvözetére épül, a Kerekes együttes igényes élő zenéjére komponálva. A bemutatót óriási ovációval fogadta a közönség, biztosan ti sem fogtok csalódni, ha beültök erre a fantasztikus show-ra. Előadások: február 22-től folyamatosan a MOM Színházban.
www.presidance.com
POP-ART
Különleges kiállítás nyílt az életében sokakat megosztó különc zseni, Andy Warhol életművéből a szegedi Regionális Összművészeti Központban. A tárlaton mintegy negyven műve látható, többek között a Marylin és a Ladies and Gentlemen sorozata is.
Érdemes leruccanni Szegedre, hogy eredetiben is lássátok azokat a képeket, amelyek most olyan trendi pólókon, öveken, sálakon viselni. www.reok.hu
Borbarangolás
Itt a jó idő, gyerünk ki a szabadba. Ám, hogy ne minden cél nélkül kószáljatok vegyétek az irányt a Balatonn felé, mert bizony az tavasszal is nagyon szép. Ha pedig egy jó programmal is színesítenétek a kiruccanást, Badacsonyt ajánlom, ahol április végéig minden szombaton más és más pincészet enged betekintést különleges borainak kínálatába, finom falatokkal és muzsikával tarkítva a programot. www.badacsony.com
Barátokkal
Diana Budapesten
Noha a walesi hercegnő több, mint tíz éve halott, az iránta való érdeklődés cseppet sem szűnik, ma is az egyik legnépszerűbb híresség a világon. Ez a tárlat 150 személyes tárgyán keresztül enged mélyebb bepillantást különleges életébe. A kiállítás május 3-ig látható a Királyi-Csekonics Rezidencián (1088 Bp., Múzeum u. 17.) www.showtimebudapest.hu
Moccanjatok!
Egy világverseny, ahol nem csak nézők lehettek! Március 6. és 8. között rendezik meg a Ritmikus Gimnasztika Világkupát, amelynek nyitónapján nemcsak szurkolás vár rátok, hanem részt vehettek az ország legnagyobb tornaóráján is – Béres Alexandra vezetésével. A rendezvényen olyan sztárok is fellépnek, mint Keresztes Ildikó, Puskás Péter, Mark, Király Viktor, Fekete Dávid, 4 For Dance, Fool Moon. www.rgszovetseg.hu
Öltésről öltésre
Te mikor kézimunkáztál utoljára? Emlékszel még, milyen volt anyunak, a nagyinak hímezni valamit ajándékba? Nos ezek a hagyományos technikák ma sem mentek ki a divatból, olyannyira, hogy egyesek művészi szintre is emelték a gyakorlását. Az ő alkotásaikat nézhetitek meg az Öltés művészete, illetve az "Ahogy a varrócérna kerüli a gombot" című párhuzamos kiállításon március 22-ig az Iparművészeti Múzeumban. Talán ti is kedvet kaptok! www.imm.hu
Egyedül
Vers mindenkinek
Szereted a költészetet, de keveset olvasol? Vagy éppen most szeretnél elmélyedni a magyar lírában? Akkor megfelelő időt választottál, hiszen idén ünnepeljük Radnóti Miklós születésének századik évfordulóját, melynek tiszteletére, Kamarás Iván és Seres Tamás ötlete alapján összefogtak színészeink, hogy közelebb hozzánk számunkra a költeményeket. Az m1 csatorna MobilVers című sorozatában klasszikus és kortárs költők művei szólalnak meg naponta háromszor, többek között Szabó Győző, Hajdu Steve, Cserhalmi György, Fenyő Iván, Péterfy Bori és Oroszlán Szonja előadásában. A kamerával, valamint sajátságos módon rögzített produkciók az alkotók tervei szerint később interaktív irodalmi tartalomként multimédiás eszközökön is elérhetővé válnak. MobilVers hétköznaponként 17:10-kor, 19:20-kor és 22:40 után az m1 műsorán.
Virágvasárnap
Itt az ideje, hogy elgondolkozz, mivel ülteted be a kertedet, erkélyedet vagy kis virágládádat. Most mindent megcsodálhatsz és meg is vásárolhatsz a Gardenexpón, amely egyben a Nemzetközi Orchidea és Bromélia Kiállításnak is helyet ad az Arénában március 13. és 15. között. www.gardenexpo.hu
Pasival
Pink
Ez az a koncert, amely mindkettőtöknek garantáltan nyújt valamit, azon túl, hogy jó zenét hallgattok. Te elmerülhetsz a harcos Pink szövegeinek értelmezésében, miközben a pasid inkább a dögös énekesnő testét fogja górcső alá venni... A lényeg: tuti jó estétek lesz március 24-én a Budapest Arénéban. www.budapestarena.hu
Tavaszi zsongás
Ha kitomboltátok magatokat a Pink-koncerten, evezzetek más vizekre. Újra itt a nagyszabású Tavaszi Fesztivál, ahol igényes hangversenyek (Bartók vonósnégyes), meghökkentő előadások (Addams Family orosz módra), operák (Turandot), darabok (Pál utcai fiúk – lengyel változata), kiállítások (Szobor-performance), népzenei koncertek (100 tagú Cigányzenekar) közül válogathattok március 20. és április 5. között. www.btf.hu
Táncszínház
Nem baj, ha a pasik is tudják, mi jár a fejünkben, hogyan viszonyulunk testünkhöz, érzéseinkhez. Hogy ezt ne direktben kapja, vidd el őt egy amolyan közös nőnapi ünneplésre a Nemzeti Táncszínházba, ahol Hölgyválasz címmel háromnapos táncelőadás-sorozattal köszöntenek minket, különböző módon nyúlva a témához. Érdekes élmény lesz! www.tancszinhaz.hu
Fogyatkozás, angol címén az Eclipse a Twilight könyvsorozat harmadik része. Ezen a héten teljesen belemerültem az ovasásába. Szinte ugyanúgy megfogott, mint az első kettő.
'Bella?' Edward halk hangja jött mögülem. Fordultam hogy lássam őt könnyen ugrani a tornác hosszában, a haja szélfútta futásról. Azonnal húzott engem a karjaiba, és megint megcsókolt. A csókja megijesztett. Túl sok volt feszültség, egy túl erős él - ijedt volt. Annyira sokáig volt távol. Ahogy Seattle-t pusztítja egy sor rejtélyes gyilkosság és egy rosszindulatú vámpír bosszúért folytatja a keresését, Bellát még egyszer veszély veszi körül. Az egész közepében őt kényszerítik, hogy válasszon az Edward és a Jacob iránti szerelme között - a döntése magában rejti annak a lehetőséget, hogy meggyújtja a kortalan harcot a vámpír és farkasember között. Miközben a diplomaosztás közeledik, Bellának még meg hell hoznia egy döntést: élet vagy halál.
Magyarországon állítólag november környékén jelenik meg, de angolul már meg lehet rendelni.=) Ajánlom mindenkinek ez is egy fenomenális könyv lett...és kiváncsian várom a negyedik részt is, azt még nem volt szerencsém elolvasni:)
Ha esetleg valaki szeretné elolvasni a könyveket(Alkonyat,New Moon [angol és magyar változat is] ,Eclipse, Breaking Dawn, Midnight Sun), természetesen nem hivatalos fordításban, szívesen elküldöm neki. Ha kérnéd őket akkor ide írd meg, hogy melyik könyv fordítások kellenek : lollus4@freemail.hu
Mikor kinéztem az ablakon rájöttem valamire, miközben lágyan szólt a zene. Nem volt sötét még, de már világos sem. Rájöttem, hogy túl régóta nem hallgattam valamit... Túl régóta nem hallgattam a csendet. Azért nem "hallottam"-ot írok, mert hallani hallottam, de ilyenkor sosem hallgattam. Még mikor kisebb voltam sokat voltam a házunk mögötti hatalmas kert végénél. Az udvar mögött végtelen nyugalmú erdő magasodott. Mintha csak egy karácsonyi képeslapról szalajtották volna hibátlan fenyőfáit. Szinte minden nap kijártam ide. Csak kimentem ide, az erdő széléhez és hallgattam. Hallgattam a csendet. Ez akkor felvídított. De ahogy nőttem elhagytam ezt a szokásomat és szinte egész nap bent ültem. Néha-néha kimentem erre-arra valakivel, de a legtöbb időmet így is falak között töltöttem. Ma, ahogy kinéztem az ablakon csalogatott az alkonyat. Még nem volt egészen sötét, de a nap már lement és csak a kósza sugarak adtak egy kis fényt. Gyorsan felöltöztem és jobb ötlet híján, hogy ne álljak egy helyben, elvittem a kutyámat sétálni. Aztán, amikor visszaértem, felpillantottam a kis dombra az udvar végében és a lábam már tudta a dolgát. Újra elmentem az udvar végébe, az erdő szélére. Végtelen nyugalom áradt a természetből. Hallgattam a csendet. Újra. És rájöttem mennyire hiányzott is ez. Mélyet szippantottam a friss levegőből... tavasz illata volt. De itt most nem a virágok illatára gondolok, hanem a tavaszéra. A tavaszéra, amely nem hasonlítható semmihez. Nincs benne virágillat, se ilyen-olyan fű fa vagy levél illata. Mintha... mintha éreztem volna a fák újjászületését és a virág illata helyett annak első kis száracskájának felbukkanását éreztem. Éreztem az átázott fa nedves csendjét. Aztán egyszer csak egy madár megtörte ezt a tökéletes csendet. Figyeltem és úgy hangzott mintha csak hozzám szólna... Néztem hogy tünnek el azok a hátramaradt sugarak is, amik még megvilágították az ég alját. És amint eltünt az utolsó vörös folt a felhőkről, a madár elhallgatott. Hirtelen ugyanaz a tökéletes csend lett, mint ami előtte volt. De most más volt. Ez már nem az alkonyat csendje volt, hanem az estéjé. Ugyanúgy szeretem, de ez most nem az én estém volt... Talán valaki épp akkor jött rá, hogy valamit túl régen nem hallgatott. A csendet.
Hallgasd a csendet! És figyeld mikor szól hozzád... akkor tudni fogod, hogy az a te estéd, alkonyod, vagy akár hajnalod...
Annyira furcsa, hogy már csak pár hónap és elmegyek.
Mindig itt éltem. Gyermekkorom óta ragaszkodtam ehhez a helyhez. A városhoz. A faluhoz. A házunkhoz.
De...
Valamiért mégis alig várom, hogy elmehessek. Egy olyan helyre, ahol senki se ismer. Tiszta lappal kezdek.
Hiányozni fog az utca nyugodt csöndje. Az éjjeli séták. Hiányozni fognak a barátaim. Legjobban ők fognak hiányozni.
Pár hónap múlva nem a bolttal szemben lévő kis buszmegállóból szállok fel a tömött buszra, ami mindig késve érkezett. Nem ugyanoda fog vinni... Oda... Oda, ahol a barátaimmal nap mint nap találkozok.
Sőt ők sem lesznek ott. Egyedül leszek. Senki se fog ismerni. Senki nem fog ugratni a hibáimmal. Senki nem fogja feleleveníteni az "ezeréves" hülyeségeinket.
És ott, azon az új helyen, idegenekkel körbevéve már nem ugyanaz lesz...
Mégis annyira elvágyódom innen... vágyódom máshová. Ismeretlen helyekre. Hiszen ezt már ismerem.
Valami újra vágyom.
Egy új helyre. Az életem egy új szakaszába lépek hamarosan...
De lehet, hogy én vagyok pro és csak én tudom megtalálni őket.:D 
Meggie mindig is imádta a könyveket és írónőnek készült. Apja Mortimer könyvkötő, nénikéjének, Elinornak pedig van egy hatalmas könyvtára. De a kislány nem is sejti, hogy a poros lapok között igazi kalandok várnak rá. Mortimernek egy különös képessége van: ha valamit hangosan felolvas, az azonnal valóra válik, a felolvasott szereplők átkerülnek a való világba, miközben valaki a halandók közül átkerül a történetek világába. Mo mit sem sejtve átküldi f
eleségét a másik világba, miközben áthozza a Tintaszív gonosz szereplőit. Kilenc év után talál egy példányt a könyvből, közben pedig feltűnik, Porkéz, a Tintaszív tűzzsonglőr hőse. 
Figyelmezteti Mo-t és Meggie-t a veszélyre, de egy csapat bandita a gonosz Kaprikorunusz elé hurcolja őket.
zi a titkokat, például, hogy édesapja miért nem olvasott neki soha hangosan. Majd újabb meglepő dolgok derülnek ki a különleges családról...
Nah hát mivel már nem tudok hol keresni idézeteket és verseket...ezért hozzátok fordulok. Biztosan akad köztetek aki szeret verseket írni, vagy kedveli az idézeteket.
Nahát a film az nem tetszett. Voltak benne jó részek, meg végülis a történetnél is hallottam már rosszabbat, de valahogy nem jött be.
De ha már írok, akkor talán illene írnom valami újat is róluk. Azoknak a rajongóknak mondom, akik esetleg az előző "írj nekik levelet" bejegyzésemen felbátorodva, levélben kértek autogrammot a szereplőktől, hogy egy amerikai oldalon tájékoztattak, hogy legalább 3 hónapot kell a válaszra várni. Hát ez valakinek rossz hír van akinek jó. Na aki esetleg most hall először erről az "írjnekik" dologról annak itt van az a 
Együtt megyünk a főiskolára, de telnek az évek, és már a diplomaosztón találom magam. Ő még szebb, hosszabb és szebb a haja, az arca, gyönyörű nő. Az utolsó nap ő rámmosolyog, az arcomra nyom egy puszit. Én el akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom hogy csak barátok legyünk, de ő nem így néz rám, és én ezt tudom.
"Sohasem hittem, hogy az 
A végső lökést a reformok ügyében végül 1848. március 15-e jelentette, amikor a pesti radikális ifjúság vér nélkül érvényt szerzett az ún. 12 pontnak. Ezalatt Kossuth Bécsben tárgyalt a Habsburg vezetőkkel. V. Ferdinánd először nem akarta szentesíteni a pozsonyi országgyűlésen előző nap megszavazott feliratot, azonban 16-án hajnalban - hallva a Pest-Budán történtekről - kénytelen volt engedni.
Pink
'Bella?' Edward halk hangja jött mögülem. Fordultam hogy lássam őt könnyen ugrani a tornác hosszában, a haja szélfútta futásról. Azonnal húzott engem a karjaiba, és megint megcsókolt. A csókja megijesztett. Túl sok volt feszültség, egy túl erős él - ijedt volt. Annyira sokáig volt távol. Ahogy Seattle-t pusztítja egy sor rejtélyes gyilkosság és egy rosszindulatú vámpír bosszúért folytatja a keresését, Bellát még egyszer veszély veszi körül. Az egész közepében őt kényszerítik, hogy válasszon az Edward és a Jacob iránti szerelme között - a döntése magában rejti annak a lehetőséget, hogy meggyújtja a kortalan harcot a vámpír és farkasember között. Miközben a diplomaosztás közeledik, Bellának még meg hell hoznia egy döntést: élet vagy halál..jpg)
agasodott. Mintha csak egy karácsonyi képeslapról szalajtották volna
Mindig itt éltem. Gyermekkorom óta ragaszkodtam ehhez a helyhez. A városhoz. A faluhoz. A házunkhoz.